Bulizni életre–halálra: a franciák új sikerfilmje, a Party Girl mától a mozikban

Nehéz téma. Sokak fantáziáját megmozgatta már hasonló. Ahhoz azonban, hogy valóban sikeres alkotás szülessen belőle, nagyon sok mindennek kell együtt lennie. A Party Girl ezt a sok mindent szerencsésen és mesterien tudta ötvözni: a jó témát és forgatókönyvet, a kitűnő rendezést, a rendkívül karakteres és érzékeny szerepformálást, s nem utolsósorban a kiváló operatőri munkát.

party girl_01

A történet egy kisvárosban játszódik a francia-német határ közelében. A kezdő képsorok azonnal a közepébe, az éjszakai lokálok buja világába röppentenek. Egy csapat nő félreérthetetlen öltözékben és habitussal robog célja felé. A cél a helység külvárosi mulatója, a munkahelyük. A következő képsorok már a színpadot pásztázzák, ahol javában folyik a show: szexi lány vonaglik a rúd körül, erotikus mozgásokkal ráerősítve, vörösen cikázó fények aurájában. Itt van főhősünk, a bulizó csaj, a szertelen Angelique is, egy hatvanas, kissé elnyűttnek tűnő, de még aktív táncosnő, akinek egész életét az éjszaka töltötte be. Arcán a dohányfüst, az alkohol és sok férfi lehelete hagyott már markáns nyomot. Göndör fürtjei csapzottan hullanak a homlokára és a vállára, ujjain, karján, nyakán megszámlálhatatlan bizsu, gyűrű, nyaklánc, csörgő karperec. Egyszóval pillangóságát le sem tagadhatná. Körülötte csupa fiatalabb nő űzi az ipart a táncparketten és a kulisszák mögött. De ő kora ellenére mégis kitart. Érzi azonban lelke mélyén, nem mehet ez már így tovább sokáig. Megszokott italát kortyolgatva a bárpultnál, egyre gyakrabban néz maga elé szomorúan elgondolkodva. A talmi csillogás mögött sivár valóság, szegénység, kilátástalan jövőtlenség lapul némán.

Remélhet-e még valamit a sorstól? Hozhat-e még valamit számára az élet? Történhetnek-e csodák? Ki tud-e, ki akar-e még törni ebből a mindig lejjebb és lejjebb húzó sötét, értelmetlen mocsárból, szenvedélyből, megszokásból, kényszerűségből, ami csak reménytelenségbe és megadásba taszít?

party girl_02

A véletlen egyszer csak elé sodorja Michelt, a német nyugdíjast, aki élvezi szorgos munkás életének megérdemelt gyümölcsét, ami tisztes polgári létet tesz lehetővé számára. Valami mégis hiányzik belőle: egy társ. Megtetszik neki Angelique, akit a bárban ismert meg. De mivel az éjszakai mulatókat nem neki találták ki, úgy dönt, nem megy többet a klubba, inkább feleségül kéri a nőt. Ezzel kezdetét veszi az asszony vagy mindkettőjük vesszőfutása, s egyben a rendező kérdések egész sorát veti fel az idős korral, az újrakezdéssel, a megalkuvással, az alkalmazkodással, a kompromisszumokkal és persze a szerelemmel kapcsolatban. Angelique elfogadni látszik Michel közeledését, sőt, ő maga keresi fel, amikor napokig nem tűnik fel a bárban. A férfi elárulja, nemcsak egy futó kalandot lát az asszonyban, társat keres benne, akivel megoszthatja a mindennapjait. Angelique-nek persze szokatlan, fura ez a helyzet, de megpróbál beleilleszkedni. Vajon sikerül-e neki? Vajon az éjszakában leélt és mélyen beleivódott, bulizós, csajos élet után meg tudná-e szokni a világosságot, a magányos, bár szabad élet helyett el tudná-e fogadni a családi kötöttségeket? Mennyire és meddig lehet valaki kompromisszumképes? Meddig változhat, hogy még önmaga maradjon? Úrrá tudnak-e lenni közösen a különbözőségeken, össze tudnak-e még csiszolódni? Szeretetből lehet-e szerelmet, vágyat csiholni? A hazugság, a képmutatás, a beletörődés, a szőnyeg alá söprés e a jó válasz a súrlódásokra, problémákra, vagy valami egészen más? Happy end, tündérmese és az örök boldogság lesz-e főhőseink osztályrésze, vagy szembenézés a rögös valóval és a további harc az élettel és az életért, amit ki-ki a maga módján vív majd meg? Ezekre próbál választ keresni a film a maga eszközeivel és egy sajátos szemszögből, ami teljesen különbözik az eddigi megközelítésektől, mindvégig a valóság talaján maradva, hús-vér egyéniségekkel, meglepő fordulatokkal, lebilincselő cselekményszövéssel, fenntartva a feszültséget, a bizsergető várakozást. Az ellenpontok, a végletek, a lebujok ürességétől a polgári konszolidált rendezettségig, a gyermekeitől elszakadt anya magányától a családjához való fájdalmas, de boldog visszatalálásáig, a tépelődő ember meghatott gyöngédségei vagy hirtelen jött durvaságai, érzelem- és dühkitörései, könnyei és kacagása mélyen emberivé és elevenné teszik a figurákat és a történetet. Az, hogy ennyire valóságos, nem véletlen, hiszen Samuel Theis, az egyik társrendező saját életéből merít, édesanyjának történetét dolgozza fel, s a főszerepet is rá, Angélique Litzenburgerre bízza. Még a nevét sem változtatja meg. Vele együtt a család többi tagja is „hozza a formáját”, azaz valóságos személyek játsszák saját magukat ebben a néha ősemberien vad, néha pedig hihetetlenül kifinomult és törékeny, de mindig meghatóan őszinte, mesterkéletlen és életteli drámában.

party girl_03

A film, erényeinek köszönhetően, fergeteges sikereket aratott eddig, egyebek között tavaly a világ legrangosabb filmfesztiválján, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon (a kritikusok elismerésén túl Ensemble Díjat kapott az Un Certain Regard – Egy bizonyos nézőpontból – versenyszekcióban az együttes színészi teljesítményért, és elnyerte a legjobb első filmnek járó Arany Kamera díjat is), továbbá az év felfedezettje Európai Filmdíjra is felterjesztették.

A színes, feliratos, francia filmdráma bemutatója április 23-án lesz a hazai mozikban a Vertigo Média Kft. forgalmazásában. Írta és rendezte: Marie Amachoukeli-Barsacq, Claire Burger, Samuel Theis. A főbb szerepekben Angélique Litzenburger, Joseph Bour, Mario Theis és Samuel Theis remekeltek. Fényképezte Julien Poupard. Chinawoman címadó, Party Girl című száma pedig igazán a sztorihoz jól klappoló zenei aláfestésül szolgál mind dallamvilágával, mind pedig a szövegével, különösen a záró képsoroknál. A katarzis garantáltan nem marad el!

Bővebben a filmről: http://vertigomedia.hu/premierek/party-girl

Varga Bótos Anna

party girl_plakat

Fotók forrás: Vertigo Média