Tegnap este, a 35. Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében került bemutatásra Alföldi Róbert rendezésében a Budapest Bábszínház legújabb, felnőtteknek szóló előadása, a Kabaré. A közel fél évszázaddal ezelőtti Broadway-premier óta a musical világszerte sikeres lett, népszerűsége azóta is töretlen. Sokféle rendezői megközelítése ismert, maga Alföldi Róbert is harmadszor nyúlt a darabhoz, de most dupla csavarral. Nem érte be annyival, hogy a világon először most dolgozták át a művet egy másik színházi műfaj, a bábszínház keretei közé, de az eredetileg a 30-as években játszódó történetet – az alapokat megtartva – áthelyezte napjaink magyar valóságába, és ezáltal egyfajta társadalmi pillanatfelvételt is készített rólunk, általa.
Joe Masteroff, John Kander és Fred Ebb Kabaréjában a szereplők életét és környezetük alaphangulatát a II. világháborút megelőző évek Németországának eseményei határozták meg. Az újragondolt bábszínházi változatban az alapelemeket és szereplőket megtartva, ám egy vitathatatlanul XXI. századi magyar „találmány”, egy romkocsma által biztosított helyszínhez kötődik a két fiatal, Sally és Cliff megismerkedése. Ugyan különböző világokból érkeznek, mégis szinte azonnal egymásba szeretnek. Sally egy feltűnő külsejű, látszólag vad és felszínes – de igazából őszinte figyelemre és szeretetre vágyó – énekesnő a kabaré színpadán. Cliff egy kiegyensúlyozottabb énnel rendelkező, ártatlanabb fiú, aki író szeretne lenni, ezért tapasztalatokat jött szerezni felmenői származási helyére. A másik – igenis nincs ezen nincs mit cifrázni, mert szépkorúságuk ellenére is azok – szerelmes pár nőtagjának, Schneider kisasszonynak panziójában költöznek össze, hogy kipróbálják a hétköznapokat is együtt. Ennek része az is, hogy a távolságot, amelyet kettejük között a múltjukból hozott értékrend és a jövőtől való elvárásaik szabnak meg, alapvetően áthidalják a jelen megélésével. Szerelmük története azonban csak egy aprócska szelet a körülöttük zajló események közül, amelyben legmeghatározóbbak azok a társadalmi trendek és folyamatok, amelyeknek az emberek próbálnak megfelelni, még olyan áron is, hogy eközben a saját vágyaik és személyiségük látja kárát.
A most színpadra állított előadás nem csak a történet eredeti fonalát őrizte meg, de a dalokat is átvette élő zongorakísérettel és Varró Dániel magyar nyelvre átköltött szövegeivel. A látványos táncjelenetek, a színes, vadító jelmezek és a szereplők provokatív, szexualitással felfűtött megnyilvánulásai sem vonhatják el a közönség figyelmét azokról a finom szimbólumokról és a színészi munkáról, amelyekkel élt a stáb. Ugyan a tánc- és dalbetétek, a két zongorista hangszeres párbeszédei és együttműködése, a konferanszié közönséghez is intézett kiszólásai és megnyilvánulásai olyan pörgést és mókát eszközölnek a színpadon, hogy azok egyéb mondanivaló nélkül is megállnák a helyüket a show-bizniszben, de a rendezői szándék nem állhatott meg ezen a szinten.
recirquel-ujcirkusz-tarsulat-non-solus-foto-posztos-janos-mupa-foto-forrasa-mupa
Bábszínházi keretek között ugyan, de a báb- és hagyományos színház együttes alkalmazásával is élt a színjáték. Annak ellenére, hogy bizonyos szereplők kizárólag színművészek által vannak megjelenítve, szinte kivétel nélkül ők azok, akik álarcot viselnek, vagy túl vannak maszkírozva, ezáltal bábszerűbbek, mint a látszólag élettelen bábok, mert leplezik vagy elveszítik emberségüket. Ők, mint a kabaré fellépői, vagy mint a nyers erőt, a fenyegető diszkriminációt megtestesítő arctalan, de a romkocsma világának nélkülözhetetlen emberi kellékei jelennek meg a színpadon. Sokkal több érzelem van a két idős embert megtestesítő báb játékában a jellemük és az élethez való hozzáállásuk által, mint a hús-vér szereplőkben. Nekik valós félelmeik, érzelmeik és vágyaik is vannak. Vegyes technikával, bábként és önmagukként is megjelennek a színen a szerelmesek. A kettős megjelenítés által kirajzolódik a szereplők igazi személyisége, és a külvilág számára szánt és eljátszott énjük közötti határok is. Ezekkel mindannyian élünk ugyan különböző mértékben saját életünk színpadán is, ahol sokan nem értik meg, hogy önmagunknak lenni csak látszólag sérülékenyebb dolog annál, mint amikor egyéniségünket feladjuk, és egy-egy trendbe vagy egy kisebb közösség „normáihoz” illeszkedve próbálunk azoknak megfelelni.
A bábszínházi változat megszületéséig közel egy évszázadot megélt Európa. Más gazdasági és politikai berendezkedés határozza meg a szereplők életét, de az emberi jellem változatlansága miatt megdöbbentően könnyen áthallható minden. Az emberek hozzáállása a mássághoz, a hatalomhoz, a pénz megszerzéséhez és kezeléséhez semmit sem változott. A Kabaré helyszíne viszont átrendeződött, mégpedig egy igen lényeges dologban. Míg eredetileg a fellépők, addig mára a teljes látogató közönség is egy „termék” lett, akiket elsősorban a mennyiségi és nem a minőségi jellemzők határoznak meg. A színdarabban elhangzó „Ágyból leszünk és ágyba veszünk” mondat szlogenné válhat nem csak a Kabaré egykori színpadán, de a teljes nagyvárosi éjszakában is.
Az előadás a testiséget provokatívan, túlcifrázva, mint alapvető emberi szükségletet a középpontba helyezi, de a két emberre tartozó bensőséges szerelmet élesen megkülönbözteti ettől. Annak mesterhármasa ugyanis: a test, a lélek és a szellem harmóniájában található meg, amit naturális testiséggel nem lehet pótolni. De hiába találja meg a szereplőket az érzelem ilyen minőségben, ha a múltjuk sérelmeivel, a jelen megélésének elmulasztásával és a jövőkép irreális elvárásai miatt nem tudják megélni azt. (Míg az idősebb hölgy a történelmi múlt árnyai és tapasztalatai, a fiatal lány a jövőről alkotott irreális álmai miatt mond le a szerelem megélésének lehetőségéről.)
A nagykorúaknak szánt, kétfelvonásos, élőzenés színdarab nem csak a naturálisan bemutatott testiség, a túlfűtött szexualitás és a diszkriminálás igenis ma is létező formáinak felvonultatása miatt kíméletlen a közönségével. Egyéni sorsunkat nézve is van olyan mondanivalója, ami független attól a történelmi korszaktól amelybe születtünk. Ugyan a fogyasztói társadalom romokra épült kocsmáiban (is) minden – a test, a lélek és sok esetben a szellem is – árucikké válhat, az érzelmek nem vehetőek meg. Az, hogy a tiszta érzelmek meg tudták volna találni hőseinket a pokol előszobájában is, egyértelmű. A szakítás mellett döntő, kiüregesedett bábuként tovább „élő” Sally rá a bizonyíték, ebben a leosztásban mindenki késve ismerte fel, hogy Schneider kisasszony panziójában nem albérletet keresett a szerelem…
Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Kaunitz Miklós
Kabaré: musical bábokkal, 18 éven felülieknek – Budapest Bábszínház – A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében
A 35. Budapesti Tavaszi Fesztivál programjairól a fesztivál weboldalán lehet tájékozódni: http://www.btf.hu/