Csernátony Lukács László legutóbbi kiállítása dél-koreai tapasztalatainak vizuális lenyomataként értelmezhető. 3 hónapnyi művészeti munka 22 képnyi benyomásként kivetítve. Profán táblaképeknek tűnnek és a tömeg arcait mutatják, amik hamis vágyképekkel, felvett azonosságtudattal fertőzötten a szemünk láttára folynak szét.
Csernátony a modern etnográfus. Művein érződik az az alkotói magatartás, amely nem csak megfigyel, hanem véleményt is alkot és képeivel kritikai konstrukciókat hoz létre. Bírálatai szubjektív dokumentumok, bemutatják egy társadalom idegen kultúráktól, szokásoktól való megbetegedését és ijesztő jellegét. Az alkotásokon a fogyasztói létszférába ragadt egyedek uniformizált karaktere hangsúlyozódik: ezt erősíti az „EAT”-felszólítás visszatérő eleme, a szemekből, szájakból kiáradó (vagy beáramló) harsány neon színes vonalak, a különböző divatmárkák, mozi hősök ábrázolása. Ezek a brandek és hősidentitások kulturális vírusokként is felfoghatóak, melyek rátapadva a gazdatestekre befecskendezik örökítő anyagukat, majd átszervezik a gazdasejtek működését is. A megjelenített figurák meg csak fogyasztanak, átalakulnak, töltekeznek és túlcsordulnak. Csernátony sajátos ikonfikciói kevert lényeket mutatnak: önmagukat multiplikáló, lézerfényeket kilövellő high-tech konzum-kiborgokat. Ők duzzasztják fel a tömeget.
radnoti-szinhaz-holt-lelkek
A kiállítás szuggesztív hatású festményei festéksprayből fújt utcai falrajzok hatását keltik. A kartonlap alapok, a minden alkotáson megfolyatott festék a gyorsaság, elnagyoltság tudatos alkotói jeleit viselik magukon és a képekhez hozzáadnak egy szükséges efemer jelleget is. Nem az időtálló elvek, szokások, viselkedésmódok jelenlétéről tanúskodnak, hanem egy bomlásnak indult társadalmi attitűdöt definiálnak. A fekete, rózsaszín és vörös színek használata erős felületi kontrasztot képeznek, így a portrék önmagukban nagyon harsányak, egyediség látszatát keltik, együtt mégis egy egységes stílus mentén formálódnak, egymáshoz nagyon hasonlatossá válnak. A divatnak. mint kollektív tudatjelenségnek arra a paradoxonára hívják fel ezzel a figyelmet, amelyben a magát megkülönböztetni vágyás szándéka, és a magát észrevétetni akarás szükséglete keveredik a másikat utánzás, a tömegbe olvadás, a konformitás társadalmi jelenségével.
A képeken bemutatott kultúrhibridek az egymásra montírozott (hamis) értékek, identitáselemek gyűjtőtégelye. A márka-bálványozással megfertőzött közeg zavartságán keresztül mosódik össze Yoda, Darth Vader, E. T. és Thomasmann (germán mitológiai szuperhős?) 🙂 alakjai, más alkotáson Kim Basinger és Kim Dzsongun, vagy válik Batman punkká, Mickey Mouse ijesztő rémmé. Ezek a példák nem csak az alkotó kritikai érzékéről, de igen jó humorérzékéről is meggyőznek minket. Az árufétis (Adorno) virulens hatásai a vallási és történelmi kontextust sem kímélik. A tömeges terjesztés és reklámmarketing alapú keresletépítés eladhatóvá teszi, elvilágiasítja a keresztény, buddhista értékeket, és a nagy dinasztiák uralkodóit. Az alkotásokra ragasztott pöttytől (ami egy aukción az értékesítés tényét jelzi) végkép lemállik a szakrális réteg és végérvényesen egy anyagi eszme kolonizált áldozatává tárgyiasulnak.
Tóth Ditta
Fotók: Csernátony Lukács László engedélyével
Csernátony Lukács László – The King Is Sold – Tat Kortárs Művészeti Galéria