A művészet szeretetét és e szeretetre nevelést, a művészet hangjaira való ráhangolást nem lehet eléggé korán kezdeni. Aki már gyermekkorában, szinte az anyatejjel magába szívhatja a remekművek, a szépség, az esztétikum ihletett és ihlető, felemelő és megtisztító levegőjét, abból más ember lesz. A művészeteket értő, arra érzékeny, kifinomult érzékű és gondolkodású ember, akit a művészetek közelsége, megértése és ápolása egész életen át végigkísér, aki az alkotást, és rajta keresztül a világot is más szemmel nézi, másképp lesz részesévé, mint azok, akiknek az életéből, neveltetéséből ez kimaradt. Mindez tartást, emberséget, humánumot kölcsönöz. S ezen a ponton érthetjük meg és értékelhetjük a múzeumpedagógia óriási jelentőségét és fontosságát, azt a szerepet, amelyet napjainkban betölt és azt a segítséget, amelyet jelenünk információs társadalma internettel, okostelefonnal, tablettel és egyéb technikai bravúrokkal körülbástyázott gyermekeinek a művészet megragadásához és befogadásához nyújt, s tanít kreativitásra, mozgatja meg a gyermeki fantáziát, új ablakokat nyitva ezáltal is számukra a nagyvilág és az univerzum felé.
Dabi-Farkas Rita, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum múzeumpedagógusa pedig nem kisebb feladatra vállalkozott, mint arra, hogy fogyatékos gyermekekhez viszi el a művészet felszabadító örömét, gyógyító varázslatát. Nem véletlen, hogy kivételes művészetpedagógiai tevékenységéért ő nyerte el a múzeumok és a magyar muzeológia kéthavonta megjelenő magazinjának, a MúzeumCafénak az idei díját, amelyet immár ötödik alkalommal nyújtottak át március 25-én bensőséges ünnepség keretében a Ludwig Múzeumban.
A díjat a kuratórium 2010 óta olyan szakembereknek ítéli oda, akik a magazin szellemiségével összhangban kezdeményezőkészségükkel előremutató, újítóan korszerű múzeumi szemléletet valósítanak meg – mutatott rá üdvözlő beszédében Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője. Dabi-Farkas Rita, az idei MúzeumCafé díjazottja a megértési nehézségekkel élőknek a művészetek befogadásához nyújtott segítségéért, a kifejezetten nekik szóló speciális pedagógiai programok kifejlesztéséért, megszervezéséért és koordinálásáért érdemelte ki az idén e rangos elismerést. A díjátadó ünnepségen elhangzott rövid laudációból megtudhattuk, hogyan lett Dabi-Farkas Rita élethivatása a művészet, ezen belül is a múzeum és a múzeumpedagógia világa. A fiatal szakember maga is művész, akinek életét egész kisgyermek korától kezdve végigkísérte a rajz és a művészetek szeretete. A Képzőművészeti Egyetemen szerzett diplomát, s mint ahogy azt önmagáról is vallotta, művésznek született, és művészpályáját nem adná fel soha. Az intermédia mellett a festészet került tevékenységének előterébe. A Ludwig Múzeumban 2002 óta dolgozik, előbb az archívumba került, majd 2005-től már múzeumpedagógusként tevékenykedik. A Múzeumpedagógiai Osztály 2009 óta foglakozik múzeumi akadálymentesítéssel, hogy a fogyatékkal élők számára megteremthessék az egyenlő lehetőségeket, vagyis hogy a múzeum ugyanazt az élményt és tudást tudja nyújtani nekik is, mint az ép látogatóknak. Vakok és gyengén látók számra már évek óta szerveznek tárlatvezetéseket, készítenek nekik és velük tapintható tárgyakat, rendeznek rendszeresen tapintható rajzversenyt, amelyre óvodások, általános és középiskolás diákok pályázhatnak. Ennél azonban nem álltak meg, mert folyamatosan tökéletesítik ezt a programot, legújabban a megértési nehézséggel élőknek fejlesztettek ki speciális múzeumpedagógiai tevékenységeket.
poligamy-madach-szinhaz-foto-toth-viktoria
Integrált családi délelőttjeiken 2011 januárjától az ép és a sérült fiatalokat és családtagjaikat fogadják különleges interaktív találkozókon. A program már elnyert egy díjat, a Múzeumpedagógiai Nívódíjat. Ezeknek a foglalkozásoknak a keretében Dabi-Farkas Rita együttműködésben más szakpedagógusokkal (a vele azonos nevű Farkas Rita grafikusművész-tanárral, Mag Krisztina képzőművész-tanárral, Hajdú Franciska múzeumpedagógussal és Scholtz Krisztina gyógypedagógussal) Down-szindrómás, autista, oxigénhiánnyal született vagy más okokból értelmi akadállyal élő óvodás és alsó tagozatos gyermekeket fogad szüleikkel és ép testvéreikkel együtt különböző kreatív fejlesztő programokon. További előrelépést jelentett ezen az úton az az elsősorban Dabi-Farkas Rita által kidolgozott és koordinált új programsorozat, amely tizennégy év feletti, megértési nehézséggel élő fiataloknak szól, s amelyben a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum mellett már a Kiscelli és a Mezőgazdasági Múzeum is részt vesz (első foglalkozását 2014. január 14-én tartották). Természetesen a díjnyertes mellett a múzeum valamennyi munkatársa és vezetője is közvetlenül vagy közvetett formában részese, segítője e tevékenységnek, ezért mindannyian büszkék lehetnek az elismerésre, hiszen munkájukkal valamennyien elősegítették e múzeumpedagógiai vállalkozás sikerét.
Nagyon megtisztelő, hogy a MúzeumCafé folyóirat rangos díját a Ludwig Múzeum múzeumpedagógiai munkatársa, Dabi-Farkas Rita, e nagyon remek kolléganő nyerte el – hangsúlyozta Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója a díjátadást megelőző rövid köszöntőjében. Ő múzeumpedagógusként, művészként és mediális ismeretekkel rendelkező szakemberként hatalmas hozzáértéssel és lelkesedéssel csinálja azt a munkát, amihez rengeteg közvetítésre, megértésre, felépítésre van szükség, s ehhez érteni kell – tette hozzá az igazgatónő.
Az én fejemben nagyon is együtt van a gyógyítás a képzőművészettel – vallott hivatásáról a díjátadás utáni interjúban Dabi-Farkas Rita. Számára a beteg gyermekekkel való foglalkozás valahol a határtalanságot is jelenti, s az önfeledtséget. A korlátok között élő ember és a határtalanság között valamiféle egyensúly jön létre ezeken az alkalmakon, amikor beteg és ép emberek találkoznak. A szabadság élményét élhetik át ilyenkor. Olyan élményeket nyújtanak ezek a találkozások a családi délelőttökön, amelyek az embert teljesebbé teszik, s amelyek egységben vannak más dolgokkal, s kapcsolódnak a művészetekhez is, s ezeket a társadalom egésze felé is ki lehetne szélesíteni, tovább lehetne adni.
Maga a díj egy geometriai mintát ábrázoló kortárs műtárgy, egy plexitömb, amelyben négy párhuzamos síkban „lebegve” különböző geometriai formák adják ki a MúzeumCafé védjegyét, a lap hátsó borítójának „tipográfiai kávébabszemekből” összeálló mintáját, amelyet Salát Zalán Péter, a MúzeumCafé magazin művészeti vezetője tervezett, és Paizs Csaba és műhelye, a PlexiAWARDS munkatársai készítenek el minden évben más színben. Az idei színkompozíció két kreatív foglalkozáson készült munkák alapján született a Down-szindrómás fiatalok tevékeny közreműködésével és segítségével, festményeik, színterveik felhasználásával. A díjat Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője adta át a nyertesnek.
Mindent egybevetve, az idei MúzeumCafé Díj a lehető legjobb helyre került, amihez ezúttal is gratulálunk. Elismerés és biztatás is ez egyben a Ludwig Múzeum számára e nagyon nehéz, de felemelő és példamutató tevékenységéhez, úttörő múzeumpedagógiai kezdeményezésének folytatásához és továbbfejlesztéséhez a fogyatékkal élő fiatalok, s egyszersmind mindannyiunk javára és épülésére. S mindezt a díjazott szakember és munkatársai fontos és odaadó tevékenységén kívül magának a művészeteknek és kisugárzó erejének is köszönhetjük.
Fotó: Korhut Lili
Varga Bótos Anna