Gépkocsiban hallgatni életveszélyes! Ezzel a megszívlelendő figyelmeztetéssel kezdte Kőrössi P. József, a Noran Kiadó ügyvezető igazgatója és irodalmi vezetője Esterházy Péter A mi a bánat című új hangoskönyvének bemutatását február 26-án az Örkény István Könyvesboltban tartott író-olvasó találkozón. Mert annyira lebilincselő, annyira leköti a figyelmet, hogy szinte teljesen kikapcsolja a külvilágot. Mintha zeneművet hallgatna az ember teljes átéléssel, becsukott szemmel hátradőlve egy puha, süppedő fotelben – csak így érdemes. Ez a szinte zenélő tartalom pedig esszék, visszaemlékezések, érzések, gondolatok, beszédek kis csokra, amit átnyújt a szerző a majdani hallgatónak, ami lényegében mindenről szól, amint arra az első írás címe is utal, mindenről, amit a szerző fontosnak gondol, élményekről, eseményekről, szereplésekről, olvasmányokról, az irodalomról, az ahhoz fűződő viszonyáról, „a szavak öröméről”, filozófiájáról, írókról, családi és személyes mozzanatokról, a nyelvről, s mindenről, ami körülvesz bennünket, amiről érdemes szót ejteni, amit fontos megőrizni, továbbgondolni, továbbadni.
A mi a bánat – Esterházy Péter új hangoskönyvének bemutatója az Örkény István Könyvesboltban, 2015. február 26. – Fotó: Korhut Lili
Ezzel az író önkéntelenül is önmagát láttatja, íme ez vagyok én! Olyan emberi, belső, érzelmi és gondolati mélységeket feltárva, ami csak kevesek sajátja, s ezzel egyszersmind bepillantást enged a gondolkodás, az alkotás, a művészi munka mélyrétegeibe, s közvetlenségén, keresetlenségén és laza kötetlenségén keresztül átsugárzik egy kivételes egyéniség, egy sziporkázó elme, egy szenvedélyes replikázó, aki hol mértani precizitással, a témához illő komolysággal, hol pedig jóízű humorral, szójátékosan, csípősen tréfálkozva vagy fanyar iróniával közelít tárgyához, kételyeit, kritikáját és aggodalmait sem rejtve véka alá, sokszor önmagát sem kímélve, de mindig józanul, szilárd lábakon állva megpróbálja megtalálni a maga és mindannyiunk igazságát. Kisugárzása, karizmája mindig magával ragad. Magával ragad az az őszinteség, amellyel közelít egy-egy kérdéshez, ahogy árnyal, szétszed és összerak, elkanyarodik és visszatér, mert csak így hatolhat a dolgok legmélyére, felszínre hozva azokat az alapigazságokat, amelyek segítenek majd megoldani, megválaszolni a legbonyolultabbnak látszó problémákat is, közelebb kerülni, megtalálni azt a helyes utat, ami a jövőbe, a közös jövőnkbe mutat és vezet. Mert ez az igazi írástudók feladata és felelőssége.
A mi a bánat – Esterházy Péter új hangoskönyvének bemutatója az Örkény István Könyvesboltban, 2015. február 26. – Fotó: Korhut Lili
Sokat mondják, hogy az irodalom híd szerepet tölt be, de itt van a nyelv problémája, ami nemcsak összeköt, hanem mást is csinál…. el is választ, el is szigetel… – mutatott rá az író a beszélgetés során a nyelv nagyon bonyolult közvetítő szerepére és fontosságára. S ha már híd, jó ha megismerjük egymás irodalmát, de ebbe munkát kell fektetni. Ilyen kis ország mint mi, nem lehet provinciális, mert rá van kényszerítve, hogy nyitott legyen. Mikor jött a Nyugat például, rengeteget fordítottak, hogy megtudják, mi is történik odaát. Azonban vannak művek, szerzők, amelyeket szinte lehetetlen más nyelvre lefordítani, mint amilyen Weöres Sándor is. A prózát már igen, azt könnyebb, mert azt a letisztultság felől értik meg. A nyelv szerepéről gondolkodva Szabó Magda nagy könyveit és Ottlikot hozta fel példaként, akik nagyon is tisztában voltak a nyelv korlátaival, s nem voltak radikálisak a nyelv kezelését illetően. Szabó Magda Ókútja például szerinte ezért is fantasztikus: majdnem a polgári vidéki létről beszél, s annak ellenére, hogy a kádári időkben íródott, nincs kompromisszum benne. Szabó Magdához és Máraihoz személyes vonatkozások is fűzik, hiszen édesanyjának köszönheti, hogy eljutott hozzájuk, akinek minden könyvük megvolt a könyvespolcán, s bár eleinte ő ettől bizalmatlan lett, „valami nőiesbe, úrinősbe, polgárisba, valami lágyba, kontúrtalanba, kultúrkellemesbe” utalta olvasatlanul is ezeket, amíg végül kézbe nem fogta. Az Ókútban líraian és tisztelegve szól az írónőről, „az íróságról”, s mindenről, ami azzal összefügg, a nyelvről, a szavakról, a szabadságról, s magáról a regényről, amely vallomás egy eltűnt világról, a gyermekkorról s „amelyben egy író gyakorolja a világot”, s azt sugallja, ajánlja, hogy olvassuk újra az Ókutat.
A mi a bánat – Esterházy Péter új hangoskönyvének bemutatója az Örkény István Könyvesboltban, 2015. február 26. – Fotó: Korhut Lili
A Mindenről című írás valójában az író megnyitóbeszéde, amit a Frankfurti Könyvvásáron mondott el 1999. október 12-én, s amelyben oly sajátosan, furcsán, de érzékletesen meséli el megszólalásának történetét. Magyarul kezdtem beszélni – emlékezik vissza – bár a németeknek természetes, hogy németül beszélnek. A felkérő levélben ezt elfelejtették feltüntetni, ezért kezdtem magyarul. Ha az ember egy ilyen finn-ugor eredetű ritka nyelven beszél, a hallgatóság még csak nem is kapiskálja, miről is van szó. „Milyen érdekes volna – intereszánt -, ha egyszerűen fognám magam, és magyarul kezdenék itt, most beszélni! Aki magyar, velem tart. Volna, ki értené, volna, ki nem. A hallgatóság, fölteszem, mosolyogna. Egy ideig. Azután lassan, szép lassan kínos kezdene lenni. Paradigmatikusan – paradigmatisch – elkínosodna. Erre azután megállnék. Hogyan tovább? – kérdezném magamat ebben a kicsi bizonytalanságban. Amíg magyarul beszéltem, ránézésre láthattam, ki magyar. Szép érzés. Magyar az, állapíthattam meg, aki nevet. Akinek értőn csillog a szemecskéje. A magyar tehát boldog. Ez volna akkor a bemutatkozás és önmeghatározás első köre.” És volt ebben a bemutatkozásban egy kis ironikus történelmi karikatúra vagy valamiféle nemzeti jellemrajz is, jól érzékeltetve az évszázados „magyar gloár”, „az örök reflektálatlan kelet-euópai nyavalygás”, az „érzelmes morális sértettség”, vagy egy irodalmi nagyhatalom „nyelvi kiszolgáltatottságának” állapotait. A Keservei című írás egy Goethe-felolvasás történetét mondja el, amikor a nagy német zseni születésének 250. évfordulójára rendezett ünnepségen Werther keserveinek német nyelvű felolvasására kérték fel. A szokatlan és abszurdnak tűnő feladatot gondolkodás nélkül elvállalta, gondolván „Utolsó alkalom az életemben, hogy németül magamhoz vegyem a Werthert”, bár igazából nem volt még arról soha tapasztalata, mit jelent hat óra hosszat olvasni. „Az egész mintha egy álom lett volna… Nyolckor kezdtük el és hajnalig tartott – emlékezett vissza Esterházy. Egy ilyen közös olvasástól tényleg megváltozik az ember. Érdekes volt, mint valami hajnali részegség pillanata.”
A mi a bánat – Esterházy Péter új hangoskönyvének bemutatója az Örkény István Könyvesboltban, 2015. február 26. – Fotó: Korhut Lili
Maga a címadó írás vallomás és emlékezés Pilinszky Jánosra, arra a költőre, akit az „Isten embernek teremtett”, s akit Heidegger szavaival jellemez, arra kérdésre adott válaszában, hogy de hát „Mi a bánatnak is a költő? Költőnek lenni ínséges időkben azt jelenti, éneklően az elmenekült istenekre figyelmezni” – ez Pilinszky – teszi hozzá az író. A Bermuda-háromszög a beszéd Bermuda-háromszögéről szól, a megmaradás, a megértés, a diplomácia nagy és felelős kérdéseiről, arról a 21. századról, amiről annyit bizonyosan tudunk, hogy „ez az a század, amikor meg fognak halni a holokauszt túlélői. Mind. Ez megváltoztatja a világot.” A 21. század nyelvének nagy kérdése, vajon „el akarjuk-e felejteni a történteket, mint egy rossz álmot, és ezzel minden szenvedést értelmetlennek és fölöslegesnek mondunk, vagy elfogadni akarjuk mint az emberi történet és civilizáció nagy traumáját.” Mert ha ebben „az ember magára marad, akkor elveszett”. A szabadság nehéz mámora egy megrendítő találkozásélmény megidézése Kertész Imrével, az íróval, „a szabadságban elvesző” emberrel és küzdelmével. S a végkicsengés? Ahogy az Az olvasó csodálatos élete című, Esterházy Péternek a 85. Ünnepi Könyvhéten Debrecenben elmondott megnyitóbeszéde rávilágít: „Olvass és legyél szabad! Életre-halálra olvasni!” Ez a legfontosabb, mert „Gondold meg, hogy csak az ember olvas”. Mert hát „Olvasni kaland. Mindenki megváltozik tőle, könyv, olvasó. Nem egészen lehet tudni pontosan, mi történik majd.”
A mi a bánat – Esterházy Péter új hangoskönyvének bemutatója az Örkény István Könyvesboltban, 2015. február 26. – Fotók: Korhut Lili
A két CD-t tartalmazó hangoskönyvet a szerző jellegzetes előadásmódja hozza még közelebb a hallgatókhoz, és teszi még közvetlenebbé, meggyőzőbbé és hitelesebbé, csak jól ki kell nyitnunk a fülünket, mintha valóban zenét hallgatnánk, s átadni magunkat a hangulat és a szavak varázsának, s akkor egyetlen rezdülés sem kerülheti el a figyelmünket. Nagyon megéri!
A mi a bánat – Esterházy Péter új hangoskönyvének bemutatója az Örkény István Könyvesboltban, 2015. február 26. – Fotó: Korhut Lili
Esterházy Péter A mi a bánat című legújabb hangoskönyve, amely az egy éve megjelent Ha minden jól megy című hangoskönyv folytatása, és amely az író 1997 és 2014 között publikált írásaiból közöl válogatást, a Kossuth és a Mojzer Kiadó közös gondozásában, Tettamanti Béla borítógrafikájával látott napvilágot. (Tartalma: 1. Mindenről, Megnyitóbeszéd a Frankfurti Könyvvásáron 1999.10.12.-én. (ÉS, 1999. 41. sz.); 2. A mi a bánat, Pilinszky János (ÉS, 1996. 51-52. sz.); 3. Az Ókútról, Szabó Magda (ÉS, 1997. 22. sz.); 4. Keservei, Goethe felolvasás (ÉS. 1999. 17.sz); 5. A Bermuda – háromszög, A 21. század nyelvéről (ÉS, 2002. 3. sz.); 6. A szabadság nehéz mámora, Kertész Imre, (ÉS, 1997. 30. sz.); 7. Az olvasó csodálatos élete, A 85. Ünnepi Könyvhét megnyitóbeszéde Debrecenben, (ÉS, 2014. 24. sz.)
Fotók: Korhut Lili
Varga Bótos Anna