Szántó T. Gábor: Kafka macskái
Idős máramarosszigeti haszid, auschwitzi túlélő keresi fel a regény névtelen elbeszélőjét, az írót és egyetemi oktatót Budapesten. Kezében egy Kafkáról szóló folyóiratszám, melyet az író szerkesztett, s amellyel az Izraelből érkező repülőgépen találkozott. Azt állítja, hogy felismerte a címlapon szereplő portréról: együtt volt Kafkával Auschwitzban, és olyan történeteket mesél, melyek hitelességükkel zavarba ejtik az elbeszélőt. Az író Los Angelesben élő történész barátjához, Tamáshoz fordul tanácsért, aki elutasítja ugyan a feltételezést, hogy az öreg haszid a lágerben Kafkával találkozhatott, hiszen Kafka 1924-ben meghalt, de segíti, hogy a főhős elkezdje nyomozását.
Az auschwitzi tábor archívuma, a Bécs melletti szanatórium, ahol a tüdőbeteg írót gyógyították, a gólemet megalkotó Löw rabbi prágai zsinagógája, ahol az egykori ellenzéki szamizdatot rejtegetett, a berlini kutatóintézet, ahol Kafka-hipertext készül, az oxfordi Bodleian könyvtár, ahol a kéziratok delejező erővel bírnak, s a különleges betörés kapcsán megismert tel-avivi lakás, ahol a prágai író kéziratai lappanganak, egyaránt a nyomozás színhelyévé válnak. Arra is fény derül, hogyha igaz, amit a túlélő állít, vajon mi történhetett Kafkával 1924 után.
A nyomozás és a regény tárgya azonban elsősorban mégsem a hagyaték, nem is az Izraelben zajló kafkai per, hanem az elveszített otthon és bizonyosság, az emigráció és az idegenségtudat, a szerelem és az abszurdnak tűnő félelem a boldogságtól.
A történet végére pedig azt is megtudjuk, mi köze a macskáknak Kafkához.
Noran Libro Kiadó