Interjú Szávai Viktóriával a Sárkány lehelet kapcsán

A Radnóti Színház Irodallam sorozatán belül a vállalkozó kedvű színészek lehetőséget kapnak önálló irodalmi est létrehozására Dinyés Dániel zeneszerző közreműködésével. Hogyan választott költőt, gyakran olvas verseket?

Sárkány lehelet - Fotó forrás: Radnóti Színház

Sárkány lehelet – Fotó: Kárpáti Iván

– A versolvasás nálam összekötődik egy bizonyos lelkiállapottal. Amikor magam alatt vagyok, akkor szoktam versesköteteket elővenni. A versek jó hatással vannak rám.  Változó, hogy kit olvasok olyankor. Sokszor nyúlok Pilinszkyhez, de József Attilához is; elolvasom azt a húsz-huszonöt verset, ami szívügyem volt tizenöt, huszonöt és harmincöt éves koromban is.  Segítenek eligazodni.

Miért esett Weöres Sándorra a választása, és mit szeret a legjobban a saját estjében?

– Weöres kamaszkori mániám volt. Azt hittem, ismerem, de az egész munka hatalmas rácsodálkozás volt. Felért egy önismereti tréninggel, vagy egy meditációs tanfolyammal. A legdöbbenetesebb felismerés számomra, hogy Weöres női költő, és az estem is alapvetően ezt a női energiát közvetíti 30 versen keresztül, Weöres kamu nyelven írt verseinek megzenésítésével, amelyeknek mindegyike egy-egy stílusjáték. A megzenésítésért hála Dinyés Dánielnek, aki zongorán, valamint Szarvas Dávidnak, aki ütőhangszereken kísér. Akinek van valami elképzelése arról, hogy milyen körülbelül egy irodalmi est, felejtse el, és vállalja a kockázatot. Egészen mást fog látni, mint amire számít.  

Először tapasztalta meg, hogy egyedül áll a színpadon. Milyen érzés?

– Isteni érzés. Szeretem ezt a fajta felelősséget, ami persze teljesen más jelenlétet követel, mint egy színházi előadás. Nem azzal foglalkozom, hogy érdekes vagyok-e, lankad-e a figyelem, elég feszes-e a ritmus, hanem egyszerűen olyan érzés, mintha lehúznám magamról minden rétegemet, és ott állnék 1 óra 10 percen keresztül, hogy tessék, nézzetek, ilyen vagyok, gondolkodjatok velem. Persze ehhez a nézőtől is kell egy másfajta attitűd, hagynia kell, hogy a versek atmoszférája hasson rá, mert ha nem szippantom be a közönséget, tíz perc után kölcsönösen kibírhatatlan az egész.

Amikor utoljára játszottam a Weöres-estet, ült az első sorban egy férfi, aki végig nem nézett föl. Megőrültem tőle, hiszen ott volt az orrom előtt. Miért nem néz rám? Hova mered? Mire gondol? Utána odajött és elmondta, mekkora élmény volt neki az este; egy nehéz nap után rettenetesen fáradtan érkezett és inkább a szövegre próbált koncentrálni. És akkor megértettem, hogy nagyon különböző befogadói állapotok vannak. Ő így tudott figyelni akkor.

Forrás: Radnóti Színház

Kapcsolódó cikk: SÁRKÁNY LEHELET – Szávai Viktória és Dinyés Dániel WEÖRES SÁNDOR-ESTJE