2015. január 30-ától tekinthető meg Herbert Aniko vizuális művész kiállítása Budapesten, a Galéria IX-ben. A szerelem sokrétűségét kutató és bemutató tárlathoz egy másik művészeti ágból az irodalomból Szabó Imola Julianna VARRATOK című verspróza kötetéből merített inspirációkat a művész.
Herbert Aniko: Szándékos vakság – Szerelem – Kiállításmegnyitó, Galéria IX., 2015. január 30. – Fotó: Galcsik György
Herbert Aniko a mostani kiállításának teljes anyagában az egyik legérzékenyebb területet próbálja megjeleníteni vizuálisan. Ő, aki az élet egyéb területein sem tűri el a felelősségvállalás hiányát, bátran és őszintén helyettünk próbál látni és láttatni. Bemutatni azt a terepet, amely sokunk számára a legfélelmetesebb, mégis mindannyian erre vágyunk: a szerelemre. A LÉTezésnek arra az állapotára fókuszál, amikor egyszerre van JELEN a végtelen szabadság és függés, hiszen „Leteszek önmagamról, hogy a tiéd lehessek” mert „Mi magunkba mégiscsak egymást szerettük”.* Az elkészült alkotások kialakítását és kifejezését olyan szavak motiválták, mint a “lemosnom”, “elhordanom”, “levennem”, “elhagynom”, “elfelejtenem” és “szeretnem”.
A képzőművész munkáiban mindig is reflektált egyéb önkifejezést biztosító területekre is. Ez most is így volt, és nem csak a kiállítás elkészült anyagában, de a megnyitó kialakításában is. Az esten Szombathy Bálint költő a még 2006-ban írt, de nagyközönség előtt még nem elmondott verseit olvasta fel. A zenei műfajt a Váczi Eszter Quartet képviselte. Repertoárjukból Aniko választott ki két olyan dalt, amely szövegvilága nem csak illeszkedett a kiállítás koncepciójába, hanem ki is egészítette azt. A lány – aki helyett pedig a képzőművész lát – és „cserébe” a költő kimond/leír dolgokat: Szabó Imola Julianna a létrejött kiállítási anyag által megformált gondolatait mondta el.
noi-szepseg-kiallitas-megnyito-magyarorszagi-szerb-kulturalis-es-dokumentacios-kozpont-2014-marcius-5-foto-pap-tamas
A tárlat képeit különböző technikákkal készítette el a művész. Az akvarell, a kínai papír, a természetes anyagok és a papírinstallációk mellett videofelvételeket is használt. A nagyméretű papírképek és kisebb installációk változatosan, de ugyanabban a metaforikus térben – az országban ahol élünk – helyezkednek el. A fő alakok: a NŐ és a SZÍV mellett állatok: bárányok, halak, békák is megjelennek a kiállítás anyagában. A legtöbb alkotásban megjelenő szín a rózsáé, de csak nevében, mert nem a vörös, hanem a rózsaszín. A teljes művészi kifejezéshez is nélkülözhetetlen volt, így a nézői befogadáshoz is olvassuk el a képek és installációk címeit, hiszen egy előző évben megjelent kortárs irodalmi alkotás, Szabó Imola Julianna VARRATOK című verspróza kötetéből származnak.
A kiállítás mondanivalója nem kíméli a közönséget. Tökéletesen be- és megmutatja a szív igaz természetét. Herbert Aniko nem fél fizikai valójában kivenni a sajátját és megmutatni azt. Tudja, minden lényegi dolog innen indul el. És bár alapvetően a világ úgy működik, hogy ami elkezdődik be fog fejeződni – így a szerelem is -, mégis addig megy, amíg meg nem találja. Ha fel- és megismeri, kezd az érzéssel valamit. Nyitott mellkassal, álarc nélkül fordul a másik felé. Mert tudja, ha Ő az, legbelül, a dolgok legmélyén ugyanúgy „működik” Ő is. Még akkor is, ha eleinte szándékos vakságban próbál élni. Ha vak vezet világtalant, akkor is.
A kiállítás 2015. február 11-ig tekinthető meg Galéria IX-ben (Budapest IX., Ráday utca 47.) hétköznapokon 12 és 18 óra között, vagy előzetes bejelentkezéssel.
Tóth Judit Nikoletta
Fotó: Galcsik György