Kocsis Zoltán és együttese, a Nemzeti Filharmonikusok különleges programjában február 5-én Budapesten, február 6-án Pécsett és február 7-én Debrecenben Brazília első számú zeneszerzőjének ritkán hallható alkotásai szólalnak meg a nála kétszáz évvel korábban élt Bach műveivel társítva.
Kocsis Zoltán – Fotó: Kenéz László (Nemzeti Filharmonikusok)
VILLA-LOBOS kilenc „brazil bachiánája” egzotikus zenekari szvitek sorozata, amelyeknek tételei egy Bachra utaló és egy brazil címet viselnek, zenéjükben pedig brazil zenei jellegzetességek ötvöződnek barokk formákkal, szólamszövéssel, harmóniákkal. Kocsis Zoltán vezényletével már eddig is többször csodálkozhattunk rá a sorozat egy-egy darabjára; ezúttal azt a művet hallhatjuk, amely 1936-ban keletkezett, és amelyben szólószerepet kap a zongora. Aligha akad még egy olyan művész, aki hitelesebben tudná életre kelteni Villa-Lobos zenei világát, mint a Nemzeti Filharmonikusokkal korábban már koncertezett, maga is brazil JEAN LOUIS STEUERMAN. A brazil zongoraművész azonban Bachot is remekül játszik, hiszen éppen egy Bach-versenyen tűnt fel, és tört be a nemzetközi élvonalba 1972-ben. Azóta a világ vezető zenekaraival lépett fel, és olyan nagyságokkal muzsikált, mint Yehudi Menuhin, Vladimir Ashkenazy vagy Claudio Abbado.
Villa-Lobos 1920 és 1929 között Chôros címmel 14 kompozíciót írt a legkülönfélébb együttesekre, a szólógitártól és szólózongorától a különböző összeállítású kamara-csoportokon át egészen a zenekart és kórust alkalmazó nagy apparátusig. (A choro a 19. század második felében, Rio de Janeiróban keletkezett hangszeres műfaj, a városi utcai zene első jellegzetes formája; jellemzői a hangszeres virtuozitás, a mozgalmas ritmika és a különböző hangszerek egymást sajátosan ellenpontozó, improvizatív játéka.) Az est másik különlegessége sorozat 10., szimfonikus zenekarra és vegyes karra komponált darabja kiemelkedő mestermű. Alcíme: „Rasga o coração” („Szakadjon meg a szíved”), egy brazil szerelmes versre utal, amelynek sorait egy katonazenekari karmester, Anacleto de Medeiros illesztette 1896-ban komponált Iara című szerzeményéhez (Iara a brazíliai indián mitológia vízi istennője). A kórus, amely Villa-Lobos művének csak a második részében szólal meg, nem csak ezt a verset énekli, hanem a de Medeiros dallamát kísérő szólamokban egy értelmetlen, halandzsa-szöveget is, kiemelve a zene izgalmas ritmusait.
Villa-Lobos 1917-ben komponált balettjének címszereplője egy kicsi madár, melynek portugál nyelven uirapurú (cyphorhynusarada, dalos ökörszem) a neve. Ez a madárka Brazília őserdeiben él, s arról nevezetes, hogy zenei hangközöket, egész kis „dallamot” képes énekelni. Ezért az indián bennszülöttek „elvarázsolt madár”-ként, a szerelem királyaként tisztelik. Ezt a mitikus madarat, s a köréje szőtt legendát idézi meg Villa-Lobos balettje. Egy éjszaka fiatal indiánok indulnak az őserdőbe, a titokzatos madár keresésére. Egy csúnya, vén indiánnal találkoznak, aki az orrfuvoláján játszik. Könyörtelenül megverik, s kikergetik az erdőből az öreget. Egy szép indián lány, akit szintén elbűvöl az uirapurú éneke, nyilát a madár szívébe lövi, s az nyomban csinos ifjúvá változik. Mindannyian boldogan kifelé indulnak az erdőből, amikor kellemetlen, átható fuvolahang állítja meg őket. A fiatal bennszülöttek elrejtőznek, a gyanútlan ifjú azonban bátran szembenéz az öreggel, aki egy jól irányzott nyílvesszővel leteríti. Az ifjú gyönyörű madárrá változik át, s elrepül; édes dala egyre halkul, míg végül egészen elenyészik az őserdőben.
Bach C-dúr zenekari szvitje stilizált, elegáns barokk tánctételek füzére, mondanunk sem kell, hogy remek és gyönyörködtetően változatos zene. A g-moll zongoraverseny egy hegedűverseny átirata, de ez nem is sejlik fel a hallgatása közben, hiszen a zeneszerző zseni briliáns módon ültette át billentyűs hangszerre. Bár a szvit műfaja francia eredetű, a zenekari szvit német találmány. Első példái már a 17. század közepén felbukkantak, igazi divattá azonban a 18. század elején vált Telemann és kortársai működése révén. A német szerzők a zenekari szvitet mindig nagyszabású francia nyitánnyal, ouverture-rel kezdték, s erről a nyitótételről nevezték az egész szvitet ouverture-nek.
2015. FEBRUÁR 5., 19:30 BUDAPEST, MŰVÉSZETEK PALOTÁJA – BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM (km.: Jean Louis Steuerman – zongora)
2015. FEBRUÁR 6., 19.00 PÉCS, KODÁLY TEREM (km.: Balog József – zongora)
2015. FEBRUÁR 7., 19.30 DEBRECEN, BARTÓK TEREM (km.: Balog József – zongora)
BACH: I. zenekari szvit, C-dúr BWV 1066
VILLA-LOBOS: Bachiana Brasileiras No. 3
VILLA-LOBOS: Uirapurú
BACH: Zongoraverseny g-moll, BWV 1058
VILLA-LOBOS: Choros No. 10
Vezényel: KOCSIS ZOLTÁN
Közreműködik:
JEAN LOUIS STEUERMAN (zongora) – február 5-én
BALOG JÓZSEF (zongora) – február 6-án és 7-én, valamint a NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: ANTAL MÁTYÁS) és a NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR
KÖVETKEZŐ HANGVERSENYÜNK:
2015. FEBRUÁR 18., 19:30 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Közreműködik: ALEXEI VOLODIN (ZONGORA)
Vezényel: CARLO RIZZI
Majdnem nyolc év telt el azóta, hogy a zürichi Anda Géza Zongoraverseny győztese, ALEXEI VOLODIN eljátszotta Beethoven c-moll zongoraversenyét a Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó koncertjén. Még csak harminc esztendős volt, de már akkor is lenyűgözte a közönséget. Valójában azonban a nagy hagyományú orosz zongoraiskola képviselője ő, és most ebben a minőségben azt a Prokofjev-zongoraversenyt adja elő, amelyet a hadirokkanttá vált Paul Wittgenstein rendelt. Számára Britten, Hindemith, Korngold, Richard Strauss és Ravel is komponált lejátszhatatlannak vélt balkezes zongoraműveket. A merészen avantgárd hangvételű Prokofjev-szimfónia szintén különlegesség, a zeneszerző legritkábban előadott művei közé tartozik. A kalandvágyóknak mindenképpen ajánlott izgalmas műsort a nemzetközi hírű, korunk egyik kiemelkedő olasz karmestere, CARLO RIZZI vezényli.