A MANDA 66. kiadványaként megjelent digitálisan felújított formában Jancsó Miklós 1974-es Szerelmem, Elektra című filmje. A bemutatón részt vett: Banovich Tamás filmrendező, forgatókönyvíró, díszlet- és jelmeztervező, Balázsovits Lajos színművész, Kende János operatőr, Grunwalsky Ferenc rendező-operatőr, Gelencsér Gábor filmesztéta és Fazekas Eszter filmtörténész, kiadványszerkesztő.
Az idén januárban elhunyt filmrendező, Jancsó Miklós – Fotó: Stuhl Ágnes
Banovich Tamás és Gelencsér Gábor – Fotó: Stuhl Ágnes
A Szerelmem, Elektra című film szerepe a magyar film történetben, sőt az egyetemesben is megkérdőjelezhetetlen (1975-ben Cannes-ban Arany Pálmára is jelölték). Gyurkó László 1968-ban megjelent drámája szolgál alapul a mindössze 12 snittből álló filmnek. Ahogyan Kende János, a film operatőre is elmondta, „ennek a stílusnak a legtisztább, legtökéletesebb darabja, ez a film.” Az, hogy pontosan milyen ez a stílus, azt Gelencsér Gábor foglalta össze legjobban: „a film konkrét társadalomkritikus parabolikussága ezen a ponton ugyanakkor egyetemes távlatot is kap: Elektra szavai a zsarnokságról, a bűnről és a büntetésről, a törvényről úgy képesek leszakadni partikuláris jelentésükről, hogy közben nem kell megfeledkeznünk a jelenhez szóló üzenetről sem.” [1]
A DVD extrái között található Nádasy László Illúziók című, 1998-ban készült Jancsó-portréja, ahol Jancsó a hetvenes évek elejéről, gondolat- és formavilágának alakulásairól beszél. Emellett a Jancsó-forgatások műhelytitkaiba Kende János és Grunwalsky Ferenc avatnak be, akik évtizedeken át voltak Jancsó legközelebbi barátai, munkatársai. A filmhez angol és halláskárosultak részére magyar nyelvű felirat is rendelkezésre áll.
Balázsovits Lajos és Fazekas Eszter – Fotó: Stuhl Ágnes
Kende János, Grunwalsky Ferenc, Balázsovits Lajos – Fotó: Stuhl Ágnes
A kellemes hangulatú beszélgetésen felidéződtek a legendás Jancsó-forgatások élményei, ahol egy olyan rendező képe rajzolódik ki, aki a forgatásokon minden statisztát névről ismert, de szóba került a látszólag könnyed mozgású, hosszú snittek mögött lévő rengeteg próba és koncentráció, ami gyakran a rögtönzés csodálatos elegyével jön létre egy-egy hamisítatlan Jancsó-filmet eredményezve, melyekről amint maga a Mester mondta: „nem tekintek vissza, és nem is akarok. Ami elmúlt, elmúlt, nem elemzem. Biztos, hogy sok hibát elkövettem, de már úgysem lehet változtatni rajta.”
Stuhl Ágnes