„Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd…”{1} – Hattyúk tava a Moszkvai Városi Balett előadásában

A Papp László Budapest Sportaréna adott otthont a Moszkvai Városi Balett Hattyúk tava című előadásának. A darabot a nemrégiben elhunyt vezető igazgató: Victor Smirnov-Golovanov rendezte. A gyönyörű kosztümöket Elisaveta Dvorkina tervezte.

Moszkvai Városi Balett/Hattyúk tava - Fotó forrás: Mahagony

Moszkvai Városi Balett/Hattyúk tava – Fotó forrás: Mahagony

A 2014. november 23-án két időpontban bemutatott teltházas előadáson Oroszország egyik legtöbbet utazó balett társulata kápráztatta el a magyar, több generációból álló közönséget.

A társulatot még a nyolcvanas években Victor Smirnov-Golovanov orosz koreográfus alapította meg. A most bemutatott darabnak a rendezését is ő készítette el. A már nem élő alapító fő célja volt, hogy a balettet – Oroszország nemzeti örökségének fontos részét – minél szélesebb közönségnek mutassa be. Ez sikerült is, hiszen elmúlt közel három évtized alatt hazájuk mellett fellépési lehetőséget kaptak Európa számos országában és Izraelben is. A magas színvonalú előadások alapja az, hogy a tagjaik kivétel nélkül a klasszikus balett orosz iskolájának legjobb hagyományai szerint tanultak.

A repertoárjukban a nagy klasszikusok – a Diótörő, a Csipkerózsika, a Hamupipőke és a Rómeó és Júlia – mellett megtalálhatóak a Ludwig Minkus zenéjére táncolt Don Quiote és a Giselle című darab is.

Magyarországra honfitársuk, Pjotr Iljics Csajkovszkij első balettjével a Hattyúk tavával érkeztek. A szerző az 1870-es években, dolgozta ki művét, amelynek alapját egy régi orosz népmese adja. A darabot hazánkban a XX. század közepén mutatták be először, sikere és népszerűsége azóta is töretlen. A csodálatos muzsika már önmagában is szinte minden generációt meg tud szólítani. A táncos előadásban pedig a kisgyermekek mesevilágától a klasszikus balett rajongók táboráig mindenki megtalálja önmagát.

A megaprodukciónak induló balett pillanatok alatt elfeledtette velünk azt az érzést, hogy egy egészen más funkciókat is ellátó tér – az Aréna – közepén ülünk. A felvételről szóló zene, a két óriás kivetítő, a monumentális díszletek mellett is el tudott repíteni az előadás a történetbe. A táncosok mozdulataik nehézségei ellenére is könnyedén és természetesen mozogtak és éltek szép jelmezeikben.

Moszkvai Városi Balett/Hattyúk tava - Fotó forrás: Mahagony

Moszkvai Városi Balett/Hattyúk tava – Fotó forrás: Mahagony

Csajkovszkij legismertebb balettjeihez – a Hattyúk tava, a Csipkerózsika és A diótörő – egyaránt régi orosz népmese témát választott. Azt, hogy zenéjével élethűen ki tudja fejezni a valóságos érzelmeit, az évszázadok már bebizonyították. A darabokat feldolgozó társulatok sikere, sokasága és a közönség szeretete bizonyíték arra, hogy az alap emberi értékek, amelyeket ezek a történetek hordoznak, örök életűek.

A Hattyúk tavának mondanivalójában is ott vannak ezek az igazságok. A színpadra vitt, klasszikus mesei elemek: a más képében megjelenő elvarázsolt/elátkozott lány, és/vagy „a szerelem mindent legyőz” igazsága mellett hordoz magában olyan általános, de örök érvényű mondanivalót, amely minden néző számára érvényes és létfontosságú. Olyan világba visz el minket, amely mágikus, hiszen csodák is történnek benne. De miért tűnik hihetetlennek az, hogy a herceg már a hattyú képében megjelenő lány láttán is érzi azt, hogy valami olyan történik, amely a szemnek láthatatlan ugyan, de meghatározza egész további sorsát? Talán, mert abban a percben, amikor meglátta még hattyú képében a lányt a szívével merte látni. Az ellenük szövődő cselszövést is ezzel tudják megtörni. A más mesékből is ismert elem, a gonosz itt is meg szeretné akadályozni azt, hogy őszinte szerelemmel megtörjék a lányon lévő átkot. A herceget megpróbálják megtéveszteni, ami nem sikerül. A látszólag más nőnek tett eskü ugyanis a szerelmének szól, hiszen rá gondol közben. Így a gonosz sem éri el a célját.

A vasárnapi előadásra sok kisgyermekes család is eljött. A szünetben több kislány csüngött édesapján, hogy segítsék ki apró balerinákat idéző mozdulataikat. Így advent közeledtével olyan jó lenne hinni benne, hogy nem állnak/állunk meg a csoda ezen szintjén, hanem hétköznapi hősökként, tartósan is meg tudjuk tanulni a szívünkkel látni a világot.

Tóth Judit Nikoletta

{1} Weöres Sándor: Galagonya részlet