TECH + HACK – Kép és képtelenség című kiállítás a Capa Központban

„Művészet, tudomány, technika egy ponton érintkeznek.”[1]
Kassák Lajos

Az egy éve működő Capa Központ azon túl, hogy sikeres évet zárva elérte a húszezres látogatottságot, még az év végére bevetette „nagyágyúit” is. A Kép és képtelenség című kiállítás 2015. márciusáig látható, élvezhető, tapasztalható, de aligha fogható fel, hogy mi is történik velünk a kiállítótérben.

Kép és képtelenség - Nemes Attila kulturális közvetítő (cultural mediator) tárlatvezetése - 2014. november 19., Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ - Fotó: Stuhl Ágnes

Kép és képtelenség – Nemes Attila kulturális közvetítő (cultural mediator) tárlatvezetése – 2014. november 19., Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ – Fotó: Stuhl Ágnes

Kép és képtelenség - Nemes Attila kulturális közvetítő (cultural mediator) tárlatvezetése - 2014. november 19., Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ - Fotó: Stuhl Ágnes

Kép és képtelenség – Nemes Attila kulturális közvetítő (cultural mediator) tárlatvezetése – 2014. november 19., Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ – Fotó: Stuhl Ágnes

A Capa Központ a Kitchen Budapesttel[2] együttműködve hazánkban elsőként hozott létre egy olyan kimondottan kortárs technológiákat bemutató, interaktív kiállítást, amely játékos és szórakoztató formában tárja fel azokat az innovatív eszközöket, amik a látásra, a megfigyelésre, az érzékelésre, a testi jelenlétre épülve mutatják be azt, hogy a kiterjesztett valóság hogyan találkozik a virtuális valósággal. A kiállítás eszközeinek alaposabb megértéséhez részt vettem Nemes Attila (kulturális közvetítő – cultural mediator), a kiállítás kurátorának (társkurátorai Kiss László és Boros Judit) tárlatvezetésén. A kiállítás rögtön egy szép hasonlattal indul: látunk egy ablakot, mely mögött ott a szokásos Nagymező utcai látkép: jönnek-mennek a trolik, majd egyszer csak egy űrhajó repül be a képbe. A kiállítás is egy ehhez hasonló üzentre épül: a valóság rétegeinek összemosódására, a felhasználó által elfoglalt pozíció kibillentésére, megingatására. De hogy is zajlik ez a kibillentés? Például egy hamarosan kereskedelmi forgalomban is kapható Oculus Rift szemüveggel, ami a virtuális valóságba helyezi a felhasználót. Az eszköz kipróbálható a Radial G Racing nevű versenyzős játékkal. Szintén játszhatunk a kiállításban a Microsoft által az Xbox konzolokhoz fejlesztett Kinect mozgásérzékelővel, mellyel akár focizhatnak is a kiállítói tér közepén az érdeklődők. Néhány kiállított eszköz közös metszéspontja lehet a hang szerepe. A hangunkkal utasításokat adhatunk a Google Glassnak vagy az Ocolus Rift szemüveggel az énekhangunk hullámainak az örvényeiben úszunk (Soundself nevű hack), vagy hangunkat a Leap Motionre épülő Pinchi nevű installációval (Kiss László fejlesztése) akár fel is bonthatjuk és a kezünk mozgásával tekerhetjük, torzíthatjuk. Külön ki szeretném emelni a Kitchen labor fiatal ösztöndíjasainak egyik fejlesztését, a Weight of Words elnevezésű hacket. Ez az eszköz két felhasználóra épül és azt a kérdést veti fel, hogy „képesek vagyunk-e kizárólag a gondolatainkkal lebegtetni egy virtuális sziklát.” A szavaimmal arra törekszem, hogy egy kellemes emléket idézzek fel a társamban, aki egy fejhallgatón át, becsukott szemmel hallgatja a történetet és a fejére erősített Epoc nevű szerkezet méri az agyhullámait. Amikor a mese kellemetlen érzéseket idéz fel benne, akkor ez alapján a rám erősített Oculus Rift szemüvegben rondább, mogorvább tájat látok, vagy ha a „megfelelő” szavakat használom akkor akár kaviccsá is zsugorodhat a szikla.

miss-colours-international-kerekesszekes-szepsegverseny-kozepdonto-varosliget-cafebar-2014-02-22-foto-lakatos-csaba

A kiállítás többek között ösztönözi a látogatót, hogy merje kipróbálni az eszközöket, hiszen a technológia szorosan összekapcsolódik a felhasználói aktivitással. További lényeges újítása a kiállításnak, hogy ezeket a látást újraértelmező piacvezető technológiákat párhuzamosan mutatják be az „alulról” szerveződő csoportokkal: hackerek és a művészek technológiai vízióival, így a látogató kritikus használatára is alapoznak, akár ösztönözve őket a téma továbbgondolására. Azzal a gesztussal, hogy a kiállítótérben egymás mellé helyezik a gyári, kész eszközöket és a hackelt verziókat, felidézik az újmédia nyelvének egyik alapvető kulcsát, a nyílt forráskódot. Ugyanakkor ez a hackelés inkább működik egyfajta tiszteletadásként, melyben inkább az alapként szolgáló eszköz, valamint a kódok megismerése és felfejtése a cél, mintsem azok eltulajdonítása.

Kép és képtelenség - Nemes Attila kulturális közvetítő (cultural mediator) tárlatvezetése - 2014. november 19., Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ - Fotó: Stuhl Ágnes

Kép és képtelenség – Nemes Attila kulturális közvetítő (cultural mediator) tárlatvezetése – 2014. november 19., Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ – Fotó: Stuhl Ágnes

Kép és képtelenség - Nemes Attila kulturális közvetítő (cultural mediator) tárlatvezetése - 2014. november 19., Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ - Fotó: Stuhl Ágnes

Kép és képtelenség – Nemes Attila kulturális közvetítő (cultural mediator) tárlatvezetése – 2014. november 19., Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ – Fotó: Stuhl Ágnes

Részben a látogatókkal folytatott beszélgetésekből kiindulva is kijelenthető, hogy egyértelműen lenyűgöző és mindenképpen hiánypótló ez a kiállítás. Egyedüli problémának talán az hozható fel, amit Nemes Attila is jelzett egy-egy eszköz betöltésére várva: „még mindig a loading korában élünk”.

[1] Új művészek könyve. Bevezetés. Kassák Lajos. Szerk. Kassák Lajos, Moholy-Nagy László. Európa Corvina M. Helikon Kiadó, Budapest.1977.
[2] A Kitchen Budapest 2007-ben kezdte meg működését. „Egy olyan innovációs labor, amelynek életében a művészi alkotás, a research kutatás, a startup fejlesztés, és az oktatás azonos hangsúllyal szerepel.”

Cikk, fotó: Stuhl Ágnes

Kép és képtelenség – 2014. november 17. – 2015. március 1. – Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, 1065 Budapest, Nagymező utca 8.