Az idei Könyvhétre jelent meg a Magvető Kiadónál Fehér Renátó első, 38 verset tartalmazó kötete, a Garázsmenet. A rendszerváltás évében Szombathelyen született költő kritikákat és esszéket is publikál már 2007 óta.
Fotó: Csikós Erzsébet
A most 25 éves művész tudatosan (is) készült az irodalmi pályára. A Magyar Író Akadémián Tóth Krisztina szemináriumán ismerkedett a kortárs magyar verssel, megfigyelte a folyóirat-kultúrát és az alkotói módszereket. Közben tanulmányokat folytatott az ELTE Bölcsészettudományi Karán és egy évet töltött Prágában is. Az idén megjelent első kötetének a címadása, a Garázsmenet sem véletlen. Lassan öt éve ugyanezen a néven fut az a gyűjtőfelület, ahová a már megjelent versei, kritikái, esszéi és publicisztikái lelőhelyét tünteti fel. A blog mottója, a „mindent, amit teszek állandó iróniával szemlélek” áthatja az egész eddigi munkásságát azzal a meghatározó ténnyel együtt: a rendszerváltozás évében született. Fehér Renátót komolyan és felelősségtudatosan foglalkoztatja, hogy a XXI. századi Magyarország élhetőségében, személyes sorsában és elsősorban saját generációjának életében milyen szerepet játszanak az elmúlt évtizedek történelmi, politikai eseményei és nem eseményei egyaránt.
A Garázsmenet negyedszázadnyi én-térképet közvetít lírában. A szerző gyermekkorát meghatározó családi háttér és élmények, az ifjúkori önmagát kereső városlakó férfi, a közvetlen és a távolabbi közösség amelyben él egész nemzetté növi ki magát a kötetben. Olyanná, amelynek tagja marad ugyan, de nem tud azonosulni vele. Fehér Renátó a verseiben élesen, és ahogy ő maga is mondja – ironikusan látja önmaga és „a mindennapos agyvérszegénység országa” valóságát. Az átképzett tanároktól, a „láthatatlan” hajléktalanokon át, a vasárnap intézményén és a „szerelmes” magyarokon keresztül éles, de valós társadalomkritika is egyben a versek folyama. Úgy tudja irodalmi köntösbe foglalni a társadalom egészének megnyilvánulásai iránt érzett felelős kritikáját, amely egyéni és közösségi szinten is elgondolkoztató. A pillanatnyi történelmi korszak és az ITT és MOST élő emberéletek buktatói és lehetőségei, átlagossága és kiégettsége, cselekedetei és nem cselekedetei mellett látja önmagát is ebbe az országba illeszkedve – vagy nem illeszkedve – egyénként. A társadalmi és családi viszonyokon túl a kötetben szó esik még a bármelyikünk életébe áthallható, megélt személyes élményekről, vélt és valós sérelmekről, önismeretről, útkeresésről, szerelemről és magányról egyaránt. De a saját egyéniségét meghatározó személyeket is kihallani a versekből. Utalást találhatunk Cseh Tamásra, a Hiperkarma zenekarra de József Attilára is. A legszemélyesebb élmény, a szerelem is megjelenik a versekben, a „Mert téged babusgatlak magamban” meghittségétől megint az ironikusabb „Megcsallak ha kell, ilyen kalandra futja tőlem”-ig egyaránt.
Hogy hogyan fért bele ebbe a rendszerváltozás hajnalán indult életbe ekkora tudás és éleslátás, az én olvasatomban csak egy dologgal magyarázható, talán tényleg a lelkünknek van kora. Amit vagy hagyunk kibontakozni, vagy nem. Ez a kötet, amely „hívhatom akárhogy: át-, kör-, garázsmenet”-nek is Fehér Renátó irodalmi útvonalán mindenképpen valaminek a kezdete. Hiszen nem csak önmagát, de (jogosan) minket is állandó önreflexióra késztet egyéni- és közösségi szinten egyaránt.
Tóth Judit Nikoletta