Ahogy ott álltunk sorban az Uránia előcsarnokában bebocsátást várva, s a rendezők jeladását a Díszterem megnyitására, különös „feeling” kerített hatalmába. Mintha megint tinédzserként a hatvanas évek divatos hétvégi bulihelyeinek egyike előtt toporognánk, ahogy annak idején az Illés, az Omega vagy a Metro rajongói tették, várva, hogy betódulhassanak a hazai beat csillagainak fellegváraiba. Különös, melankolikus, nosztalgikus, ködös burkot vont körénk ez a hangulat. Mindenki ugyanazon a hullámhosszon ugyanarra gondolt, ugyanarra koncentrált, s még el sem kezdődött az esemény, de mintha már időgépben ültünk volna mindannyian, az idősebbek megfiatalodtak tőle, a fiatalok pedig megpróbáltak belesimulni szüleik fiatalságába. Mert nemcsak hogy voltak az est vendégei között fiatal nézők is, de szinte ők voltak többségben. Hogy lehet ez, hiszen ők még akkor nem is léteztek, mikor a négy gombafejű és az első Beatles-film elindult világhódító útjára. Lehet, hogy a Beatles valóban örök, nem csak úgy mondják róluk a sztárcsinálók?
Az Uránia Nemzeti Filmszínház a Pannónia Szórakoztató Kft. forgalmazó jóvoltából azzal örvendeztette meg a Beatles veterán és ifjú rajongóit, hogy október 28-án az első Beatles-film, az Egy nehéz nap éjszakája születésének 50. évfordulóján egy felújított változatot mutatott be (digitálisan felújított képpel és 5.1-ben újrakevert hanggal). A film 1964-ben keletkezett. Rendezője Richard Lester, a filmet fekete-fehérben és dokumentumszerűen készítette a rajongók tömege üldözte együttes próbákkal, interjúkkal, rohanással, fellépésekkel teli nehéz napját burleszk szerűen bemutatva. A Beatles berobbanásának, szárnyalásának és világhódításának időszaka ez, a beat meg a rock térhódításáé. A Beatles-jelenség addig soha nem látott méretű tömegeket vonzott, rajongók millióit mozgatta meg, országhatárokat, kontinenseket ívelt át és sajátos stílust teremtett. Rövid idő leforgása alatt legendává vált. A hatvanas évek magát kereső, különbözni akaró, másra vágyó, nyugtalan ifjúságának olyan életérzést tudott közvetíteni, amelyben mindannyian otthonosan mozogtak, amelyet kerestek, amelyet vártak, s amelyben fel tudtak oldódni, önmagukat kifejezni, felszabadulni, feszültségeiket levezetni, azonosulni világszerte. De mi volt a titkuk, mivel babonázták meg egy varázsütésre az egész földkerekséget? Mit tudtak ők, amit mások nem tudtak? Mitől lettek többszörös világrekorderek (2004-ig több mint 1,3 milliárd lemezt adtak el), amelyeket még máig sem sikerült senkinek megdöntenie. Miben rejlett az erejük, a karizmájuk ? Ezeket a kérdéseket boncolgatták és ezekre próbáltak választ adni a premier előtti bemutatón a vetítést megelőző kerekasztal-beszélgetés vendégei: Molnár Gábor, a Halhatatlan Beatles című könyv szerzője, aki a legapróbb részletekig szakavatott ismerője a legendás liverpooli srácok életének, karrierjének és zenéjének, Peterdi Gábor gyűjtő, és az est meglepetésvendégei, a rockzene képviselői: Szikora Róbert és Környei Attila, az R-GO együttes frontemberei, Gerebics Sándor filmrendező moderátori közreműködésével, aki nemcsak kérdezett, hanem érdekes részleteket is olvasott fel a könyvből. A vendégek a saját személyes élményeik felelevenítésével próbálták azt a hatást a nézők elé tárni, amit rájuk és környezetükre tett a Beatles lavinaszerű hatalmas sikere és markáns zenéje, amitől egy korszak s generációk sorának idoljaivá válhattak.
Ami megfogott a Beatlesben az a hihetetlen lazaságuk volt, áradt belőlük az életigenlés. Csak meg kell nézni a szemüket, amikor zenélnek” – jellemezte őket Peterdi Gábor. „Még mertek hibázni is, például a film első pillanataiban, mikor John véletlenül elesett az utcán, s ezt a jelenetet nem vágták ki, hanem benne hagyták a filmben, s ezzel is már egyből benne voltak a mókázás kellős közepében. A Beatles tényleg forradalmat csinált – emelte ki Környei Attila –, s aki akkor volt tinédzser az tudja, hogy amikor meghallottuk ezt a zenét, olyan boldogságérzés fogott el bennünket, szinte leizzadtunk az izgalomtól. „Azt hiszem egy kicsit szabadabbá tettük a világot” – vallja a könyvben maga a sztár Paul McCartney. És ez így is volt. Indulatok, ösztönök szabadultak fel és el, stílusok, kötöttségek, konvenciók változtak meg, átalakulás ment végbe az egész közgondolkodásban.
Nálunk Magyarországon ekkor mint minden, ami a Nyugatról jött és azt képviselte tiltott gyümölcsnek számított. A fiataloknak nagy titokban például a Szabad Európa Rádió hullámhosszáról, innen onnan azért sikerült levadászni, magnóra venni a népszerű számokat, és aztán a lavinának már nem lehetett útját állni. Hozzánk is betört a Beatles-mánia. S az első Beatles-filmnek sem kellett évtizedeket várni a bemutatóra, mint azelőtt más nyugati kulturális termékeknek, mindössze négy év késéssel megérkezett hozzánk is. A Beatles miatt aztán mindenki gitárt csinált – emlékezett vissza Szikora Róbert a Beatles fénykorára, kezdetben ők is, abból, ami éppen adódott, így jobb híján szekrényajtóból fabrikáltak gitárt. Aztán később, amikor lehetett, vettek is persze igazit. Aztán meg arról álmodoztak, hogy olyan gitárjuk legyen, mint amilyen John Lennonnak volt. Véletlenül egy budapesti srác pont ilyet árult, és már meg is valósult az elképzelt showműsoruk. Sorjáztak az anekdoták, a visszaemlékezések, a kapcsolódó személyes történetek, amit végül Molnár Gábor úgy summázott, nem kell analizálni, ki volt a jobb, Paul, John, George vagy Ringo, tény, hogy a Beatles egy aranycsapat volt, ezért tudott olyan zseniális lenni.
Peterdi Gábor, aki még gyerekfejjel, a film hatására vált a Beatles-relikviák szenvedélyes gyűjtőjévé, s az évek során vásárlással, csereberéléssel fantasztikus arzenálra tett szert (közöttük több száz CD, bakelit, könyv, újság, fotó, plakát), amit a mai napig ápol és szisztematikusan katalogizál, elárulta, azt a tervet dédelgeti, hogy Molnár Gáborral együtt, aki idestova 40 éve kutatja a Beatles-jelenséget, múzeumot hoznak létre ezekből a tárgyakból, minden valószerűség szerint Egerben, hogy a fiatalok felnövekvő generációinak megmutathassák, hogyan lehet közösséget építeni, együttműködni és vidámnak lenni. Ezekből a relikviákból láthatnak a Beatles szerelmesei egy csokorra valót az Uránia galériáján.
A nehéz nap éjszakája felújított változatának vetítése előtt a most 10 éves Beatles-emlékzenekar, a nagyszerű The Blackbirds játszott a film slágereiből nagy átéléssel, kissé ugyan visszafogottan, de nagyon hitelesen, zenéjükkel szinte mint egy képzeletbeli bársonyszőnyegen bevezetve a nézőket a Beatles soha el nem évülő és utolérhetetlen világába.
A film október 30-ától az Uránia Nemzeti Filmszínház és vidéken 14 további város műsorán szerepel. Az idősebbeknek nosztalgia, újra átélhető életérzés, a fiataloknak talán már történelem, olyan, ami akár az újdonság erejével is hathat a számukra, de egy biztos, a Beatles még ma is mindenkiben nyomot hagy.
További információ: http://www.urania-nf.hu/film/the-beatles-egy-nehez-nap-ejszakaja
Varga Bótos Anna