Melyik lehet az a művészeti irányzat, aminek már az elnevezését – öntörténetiesítés – is alig lehet kiejteni, és csupán egyetlen személy áll mögötte. Összegabalyodik a nyelvünk, és még mindig nem találjuk a fogalom pontos jelentését – mondta megnyitó beszédében Szombathy Bálint szerbiai képzőművész, szépségkutató, aki azt a díszes, felhatalmazó okiratot tartotta a kezében és mutatta meg a jelenlévőknek, amelyet még 1979-ben kapott magától Cavellinitől, aki maga tervezte meg a 2014-ben esedékes 100 éves jubileumi kiállítását, s ezzel a felhatalmazó okirattal kérte fel művészbarátait ennek megrendezésére.
Guglielmo Achille Cavellini (1914-1990) pályája műgyűjtőként történelmi ereklyék gyűjtésével kezdődött, de maga is művész szeretett volna lenni. Mindig megpróbált megújulni, a kisvárosiasságból feltörni a Parnasszusra. Abban az időszakban tevékenykedett, amikor a művészet számos kísérleti irányzatot termelt ki magából, s ezek mind hatást tettek rá: a fiatal amerikaiak gesztusfestészete, az olasz pop artosok, a francia új realisták, az optikai és fényművészet képviselői, az osztrák test- és akcióművészek, konceptualisták, a kalifornai új dadaisták. Az öntörténetiesítés mestere ötvözi a műveiben a múltat és a jelent, a valóságot és fikciót. Konceptuális önpromócióit ezer számra küldte postán, s ezzel a kapcsolat- és küldeményművészet, a mail art része lett, s meghódította a világot. Egy sajátos szubkultúrában mozgott. Megnyilvánulásaival mulattatott, provokált, elgondolkodtatott és egyszersmind újabb és újabb képtelen történetek megalkotására ösztönzött. Néha botrányokba is keveredett: Velence városa például meg is bírságolta, mert jellegzetes öntapadós címkéivel a városatyák szerint elrontotta a városképet.
Különc művész, aki szerette magára felhívni a figyelmet és reklámozni saját magát, aki szerint a művészi munka alapvetően magatartásforma, s a művészettörténet nem egyéb fikciónál, amit a művész anyagként kezelhet. „Egy művész életrajzát gyakran csak a halála után írják meg, tökéletlenül és hiányosan. Mivel nem örülnék neki, ha rólam ilyesfajta életrajzot írnának, elhatároztam, hogy én magam fogom megírni.” Fiktív önéletrajzát azután különböző performanszok alkalmával saját kezűleg írta falakra, ruhákra, csupasz testekre.
A magyar művészekre nagy hatással volt a Cavellini-jelenség, és szoros kapcsolat alakult ki közte és elsősorban Galántai György képzőművész, a magyar neoavantgárd meghatározó személyisége között, aki a mostani kiállítás kurátora. Ennek a kapcsolatnak köszönhető a budapesti Artpool projekt elindulása 1979-ben, amelynek célja szintén a „hivatalos művészet” megkerülése volt. „Cavellini megmutatta nekünk, hogyan haladhatjuk meg korlátainkat mint emberek és mint művészek”. – írta Cavellini naplójában arról, ahogy barátja, „Galántai nyilvánosan kifejtette művészettel kapcsolatos nézeteit.”
1980-ban rendkívül sikeres rendezvényen Budapest is megismerkedhetett Cavellini művészetével a Fiatal Művészek Klubjában. Erről a rendezvényről számos fotó, írás és egyéb dokumentum látható a mostani tárlaton, valamint Cavellini eredeti és másolat-művei (óriásposzterek, bélyeglapok, matricák, kiáltványok, kiadványok, mail art és kapcsolatművészeti darabok, videók) és magyar művészek Cavellini témára készített munkái. Számos fénykép tárja elénk a Hősök terén 1980-ban bemutatott közös performanszot, amelyben Vera Muhina szovjet szobrász ismert szocreál szobra, a „Munkás és kolhozparasztnő” sarlót és kalapácsot magasba tartó alakja nyomán élő szobrot formál Klaniczay Júlia és Galántai György. Cavellini is látható ezeken a performanszról készült fotókon, például amint éppen Galántai nadrágjára rója életrajzi sorait. Ezzel és hasonló megnyilvánulásokkal az élő realizmust ütköztették a szocialista realizmussal, amikor az időtlenség találkozik az idővel, az egész találkozik a résszel. Az egykori budapesti eseményről a „Cavellini Kaliforniában és Budapesten” című népszerű s a két város közötti párhuzamosságokon alapuló útinaplójában számolt be a művész. Cavellini művészete hatott más művészeti ágakra is, így a magyar textilművészekre is, akik számos akciót rendeztek hatására, demonstrálva az anyag „átfunkcionálását”.
Piero Cavellini, a Cavellini Archívum elnöke szerint a Budapesten látható kiállítás anyaga az egyik legjelentősebb gyűjtemény. A tárlat, amely június 12-én nyitotta meg kapuit és augusztus 24-éig látogatható, egyrészt kordokumentum, másrészt egy fura és szokatlan személyiség művészetének egyedi tárháza, aki különös kisugárzásával még most is megérint és meghökkent, méltó emléket állít Cavellini születésének 100. évfordulója alkalmából az olasz művésznek, talán úgy, ahogy azt a felhatalmazó okiratok készítésekor maga sem gondolta volna.
Varga Bótos Anna
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum – Öntörténetiesítés CAVELLINI 1914–2014
2014. június 12. – augusztus 24.