A művészet teremtés. A semmiből létre hozás. Az üres vászonnak jelentést adó festékfoltok, kőtömbről lefaragott fölösleg. A teremtés mindig a valóság meghaladása. A képzőművészeti alkotás célja, hogy az a priori látványba belesűrítse a művészt és a művész véleményét műve tárgyáról.
A manuális eszközökkel dolgozó képzőművész testi kapcsolatban van eszközeivel, amellyel a műalkotást létrehozza. A gondolat irányítja a kezet és egy bonyolult processzuson keresztül készül el a műtárgy – és ez a processzus olykor annyira megerőltető, hogy számos festő elpusztítja az elkészült festményt, mert a gondolat, a kéz és az eszköz kommunikációja nem volt elegendő, hogy visszaadja a művész belső vízióját, amellyel meghaladhatja a valóságot.
Egy fotóművésznek bizonyos szempontból még nehezebb dolga van, hogy műalkotást hozzon létre, hiszen az eszköze egy gép, ami vélemény nélkül adja vissza azt a valóságot, amit mindannyian látunk. Hogyan lehet ehhez bármit is hozzátenni? Hogyan lehet meghaladni a valóságot, ami már van, és nyilvánvalónak látszik?
Ez lehet az a határ, amin túl a kikezdhetetlen szakmai tudás és tapasztalat egy titokzatos összetevővel bővülhet és innentől hívható egy fényképkészítő mesterember fotóművésznek.
Ritter Doron Hollán Ernő utcai Lakásgalériában kiállított fényképei olyan fotó műtárgyak, amelyekben megmutatkozik ez a nehezen körülírható hatás. Egyedi csendéletek, amelyek semmilyen más technikával és semmilyen más művész nem készíthetett volna el. Témaválasztásuk szinte intim; elhalt ősök, vér vagy szellemi rokonok személyes levelei, tárgyai egy olyan korból, amikor még egyetlen fénykép elkészítése is eseményszámba ment. De a holtak pora nem ülepedett a tárgyakra; a tanító úr ebben a pillanatban dobta csíptetőjét az ábécés könyvre, egy régen halott asszony kezétől még meleg a tű, amit visszaszúrt a tűpárnába. Nem tudjuk, kik voltak ezek az emberek, de minden fotón érzékelhetőek a szereplők; levendula és arcvíz illat, egy töltőtoll perceg, egy aranygyűrű koppan. Ez egy eleven, mindörökre jelenlévő világ.
Hagyományos technikával készült, komponált, fekete-fehér fényképek. Egy „tál gyümölccsel”-féle festmény megszámlálhatatlan stílusban és hangulatban festhető meg, de ezek a csendéletek semmilyen más megfogalmazásban nem keltenének ugyanilyen hatást. Megfesthetetlenek. A fényképező masinával dolgozó mesterember meggyőz arról, hogy megtalálta az egyetlen lehetőséget, amivel ezeket a tárgyakat ábrázolhatja, és ettől a pillanattól elvitathatatlanul művész. A legszemélyesebb belső képeit mutatja meg, az egyetlen módon, ahogyan megmutatható. Fotóművész elérhet-e ennél többet?
Fotó: Ritter Doron
Csóka Ernő írása
A kiállítás 2014. január 5-ig tekinthető meg Budapesten, a Hollán Ernő utcai Lakásgalériában (Budapest XIII., Hollán Ernő utca 46. 2. emelet 1., 21-es kapucsengő), ezt követően külföldre utazik, illetve önálló honlapot kap.