Nagyszabású Brassai-kiállítás Párizsban

A világhírű magyar származású fotóművész, Brassai mintegy háromszáz, az 1930-as években a francia fővárosról készült eredeti felvételeiből látható nagyszabású kiállítás a párizsi Városházán.

A francia fővárosi önkormányzat tárlatai előtt rendszeresen kígyózó sorok várakoznak. A hatalmas érdeklődés miatt a Brassai: a párizsi szerelmért címmel már novemberben megnyílt ingyenesen látogatható tárlatra – amelyet naponta közel 2 ezren tekintenek meg – is csak közel félórás utcai sorban állást követően lehet bejutni.

Az örmény anyától és magyar apától származó Halász Gyula (1899-1984) az erdélyi Brassóban született, Budapesten, majd Berlinben végezte tanulmányait, 1924-ben telepedett le Párizsban. Magyarországra és Erdélybe soha többé nem tért vissza, de eleinte magyar és német lapok franciaországi tudósítójaként dolgozott. Harmincéves korában kezdett fotózni, ekkor ismerkedett meg a szintén magyar származású André Kertésszel, akit elkísért fotóriportjaira.

A kiállítás Agnes de Gouvion Saint-Cyr kurátor szerint egy szenvedély kivételes történetét mutatja be: azt, ami több mint fél évszázadon át Brassait, az írót, a fotóst, a filmest kötötte Párizs különböző helyeihez, a város értelmiségéhez, mű­vészeihez, nagy családjaihoz, a

Brassai négyéves korában egy évet töltött a francia fővárosban szüleivel, akkori emlékei egész életére nagy hatással voltak. A kiállítás ezért a Halász család gyűjteményében található, az 1900 évek elején Párizsról készült képekkel kezdődik.

Brassai a párizsi magyar kolóniának köszönhetően ismerte meg a francia főváros éjszakai világát, amelynek megörökítésére kezdte használni fényképezőgépét. 1932-ben jelent meg első fotóalbuma, a Paris de nuit (Éjszakai Párizs), amelyet máig úgy tartanak számon, mint a fényképészet történetének egyik kivételesen fontos könyvét. A gyűjtemény szemléletében és technikájában is páratlan pillanatfelvételeinek – amelyekhez Brassai nem használt mesterséges fényt – eredeti előhívásai a tárlat legfőbb helyére kerültek. Ezek közül számos kép (például a Macskakövek) ma már ikonnak számít.

Brassai 1932-től a párizsi falakon található graffitiket és falfirkákat fotózta, amelyek először csak 1956-ban kerültek kiállításra a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MOMA). Ezeknek külön részt szentel a kiállítás, ahogy a  piacon ma már ritkaságnak számító aktfotóinak is.

Szintén a harmincas évek elején ismerkedett meg a szürrealista művészek csoportjával és a Minotaure képzőművészeti folyóirat körével. Olyan zsenik barátságát élvezte, mint André Breton, Salvador Dalí, Giacometti, Tristan Tzara, Man Ray, megismerte Matisse-t, Mirót, Léger-t, Le Corbusier-t, s nem utolsósorban Picassót, akivel barátsága a művész haláláig tartott, s ennek emlékét őrzi a Beszélgetések Picassóval című kötete. Külön teremben láthatók a Picassóról és a műterméről készült felvételek, valamint más művészekről és enteriőrökről készült sorozatai, s megtekinthető az Amíg lesznek állatok című kisfilmje is, amelyet 1956-ban a vincennes-i állatkertben forgatott és amely a cannes-i filmfesztiválon különdíjat kapott.

A március 8-ig látogatható kiállítással búcsúzik a főpolgármesteri poszttól Bertrand Delanoe, aki 2001 óta irányította a francia fővárost, de a tavasszal esedékes önkormányzati választásokon már nem jelöli magát.

“Ebben a városban, ahol Magyarországhoz való mély kötődése ellenére, élt és dolgozott, Brassai gyengédséggel fedi fel minden egyes ember szépségét, titokzatosságát és érzelmeit. Akkor is amikor egy olyan nagy művészt örökít meg mint Picasso, vagy egy félmeztelen prostituált melankolikus szépségét ragadja meg, vagy egy a Szajna-parton kidőlt részegere figyel, Brassai mindig szeretettel tekint azokra, akik Párizs emberi világát alkotják” – fogalmaz ajánlójában a főpolgármester.

Forrás: MTI