Időpont: 2013. november 28. 19:00
Helyszín: Corvin Mozi (1082 Budapest, Corvin köz 1.)
Az írónővel Goretity József műfordító beszélget.
A belépőjeggyel a helyszínen kedvezményesen megvásárolható az Örökbecsű limlom, melyet a szerző dedikál.
Jegyek a Corvin Moziban, illetve a mozi honlapján már kaphatók! www.corvinmozi.hu
November 11-én megjelent Ljudmila Ulickaja Örökbecsű limlom című új kötete!
Önéletrajzolatok: esszék, interjúk, személyes emlékek
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom
Fordította: Goretity József
Önéletrajzolatok: esszék, interjúk, személyes emlékek
Az Örökbecsű limlom minden eddiginél összetettebb képet nyújt Ljudmila Ulickaja ön- és világszemléletéről, élet- és művészetfilozófiájáról. A műfajilag is sokszínű kötetben az orosz írónő szinte az összes olyan dologról beszél, ami foglalkoztatta valaha. A személyesebb szövegekben, illetve a vele készült és a kötetbe beválogatott interjúkban kendőzetlen őszinteséggel fogalmaz magánéletéről, pályafutásáról. Megtudhatjuk, hogy a családi környezettől kezdve az olvasmányélményekig mi formálta leginkább a személyiségét. Miként azt is, milyen véleménnyel van a család, szerelem, házasság, barátság fogalmáról és megvalósulási formáiról. A társadalmi kérdésekben is bátran foglal állást. Így derül rá fény, mit gondol a nők társadalomban betöltött szerepéről, a politikáról, az állami és egyházi ideológiákról, vagy éppen a világ működését meghatározó gazdasági rendszerekről. Esszéiben, művészeti írásaiban pedig főként a kifogyhatatlanul gazdag orosz kultúra legfontosabb kérdéseiről beszél. Mindezt a tőle megszokott közvetlenséggel és nyíltsággal tárja olvasói elé.
Részlet a kötetből:
Október másodika van. Tegnap elköszöntem a falutól, vagy, pontosabban, kisvárostól, amelyhez pár évvel ezelőtt hozzánőttem. Három héten át ültem a hegytetőn álló kis házban, amelynek teraszáról olyan kilátás nyílik, hogy az mintha direkt egy északi ember megnyugtatására lenne kitalálva, ráadásul nem is a valóságban, hanem álmában. Reggeltől ötig dolgoztam, aztán alkonyattájt a szerpentinen leereszkedtem a városkába, ahol minden úgy van, ahogy kell: Kolumbusz Kristófról elnevezett part menti sétány, pálmák, fizetős és szabad strand, kávéház, kis üzletek és butikok mindenféle, turistáknak való árukkal. Ahogy jössz le a hegyről, útelágazás, mint a mesében: ha balra indulsz, arra maga a tengerparti sétány van, ha jobbra, ott kicsit folytatódik még a sétány, aztán vadregényes öblök jönnek, ahol nincsenek se fürdőházak, se öltözőkabinok. Mégy a köves úton, mely beleveszik egy kővel kirakott alagútba, aztán újra előbukkan. Autók nem járnak arra, csak gyalogosok meg biciklisek, azok is ritkán. Valaha vasút vezetett itt, majdhogynem az első Olaszországban. A Genovától Nizzáig vezető út egy szakasza. Ma a vasút feljebb jár. Kétezer évvel ezelőtt ezen az úton római légiósok masíroztak, ezer évvel ezelőtt zarándokok… Ha itt, a lábam alatt leásnék, kavicságyat és rézsűt találnék, meg ókori burkolatköveket. Igen, a cselekmény színhelye Észak-Olaszország, Liguria.
Ljudmila Ulickaja
Az 1943-ban született Ljudmila Ulickaja meglehetősen későn került be az orosz irodalmi életbe. Végzettségét tekintve genetikus, kényszerűségből hagyta el eredeti pályáját. Miután munkahelyéről kirúgták, három éven át a moszkvai Zsidó Színház irodalmi vezetőjeként dolgozott. Közben rendületlenül írt is: előbb verseket, aztán filmforgatókönyveket, majd prózát.
Előbb csak az asztalfióknak, aztán a nyilvánosság számára. Ulickaja a kilencvenes évek elején megküzdött az irodalmi nyilvánosságért, az oroszországi folyóiratok rendre visszautasították elbeszéléseit (előbb jelent meg könyve Franciaországban, mint odahaza), mígnem a Szonyecska című kisregény meghozta számára a várva várt sikert. Aztán következett az a két mű (a Médea és gyermekei, valamint a Vidám temetés), amelyek valódi rangra emelték szerzőjüket a kortárs prózában, a 2000-ben megjelent Kukockij eseteiért neki ítélték az orosz Booker-díjat.
Ljudmila Ulickaja a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt 2009-ben, erre az alkalomra jelent meg magyarul Daniel Stein, tolmács című kötete. Népszerűsége hazánkban is töretlen, amit mi sem jellemezhetne jobban, mint hogy azóta is minden évben megjelenik legalább egy könyve magyarul: az Elsők és utolsók című kötet 2010-ben, az Imágó című regénye 2011-ben látott napvilágot; ezt követi legfrissebb munkája, A mi Urunk népe című elbeszélésgyűjtemény, amely már a tizenkettedik kötete a Magvető Kiadónál.
A Magvető Kiadónál megjelent művei:
Médea és gyermekei (2003), Életművésznők (2004), Vidám temetés (2005), Szonyecska (2006), Odaadó hívetek, Surik (2007), Kukockij esetei (2008), Daniel Stein, tolmács (2009), Történetek állatokról és emberekről (2009), Elsők és utolsók – Válogatott elbeszélések (2010), Imágó (2011), Történetek gyerekekről és felnőttekről (2012), A mi Urunk népe – elbeszélések (2012), Örökbecsű limlom (2013)
Díjai:
Medici-díj (1996), „Citta di Penne”-díj (1998, 2006), Giuseppe Acerbi-díj (1998), Booker-díj (2002), Az Év Könyve nemzeti verseny díjazottja (2004), Az év regénye-díj (2004), Az Ivanuska nemzeti könyvverseny legjobb író kategóriájának díjazottja (2004), Olimpia Nemzeti Díj (az oroszországi Üzleti- és Vállalkozási Akadémia által alapított, az orosz nők sikereit elismerő díja, 2007), A legjobb színdarab: A fehér elefánt éve (a moszkvai Kulturális Bizottság díja, 2007) Nagy Könyv nemzeti irodalmi díj (2007), Grinzane Cavour-díj (2008), Alekszandr Meny-díj (2009), Budapest Nagydíj (2009), A Znamya magazin irodalmi díja (a Yukos bebörtönzött vezérigazgatójával, Mihail Khodorkovszkijjal folytatott levelezésért) (2010), Simone de Beauvoir Díj (2010), Park Kyung-ni Díj (2012)