Könyvet írt szerelméről, Kubáról az ismert televíziós újságíró, Horvát János. A Kubai retró című kötet útikönyvként és anekdotagyűjteményként is felfogható, emellett egyfajta időutazás a több mint fél évszázada Fidel Castro rendszerében élő szigetországban.
„Kivártam az illendő és szokásos két-három évnyi hallgatást a nagyköveti munka után, és leírtam élményeimet, gondolataimat. Amikor kész lettem, megkerestem négy kiadót és a Geopen válaszolt elsőként igennel, így velük maradtam” – mondta Horvát János az MTI-nek.
A Kubai retróban a szerző, aki 2007 és 2010 között volt Magyarország havannai nagykövete, többször idéz korábbi, még a hetvenes években megjelent könyvéből.
„Az eredeti elképzelésem az volt, hogy az első könyvet adnám ki újra, hiszen még olyan sok mindenben aktuális. És ahol kell, beleírnám, ami új. De ahogy elkezdtem a szöveggel dolgozni, kiderült, hogy nem fog menni, mert több a mondanivalóm az új Kubáról, mintsem a régit javítgatva elmondhatnám. Kár lett volna kihagyni a nagyköveti élményeket is. Így új könyv született, amiben azért olykor-olykor visszautalok a korábbira, de több benne az új, a mai információ” – fejtette ki.
Horvát János azt mondta, a kötet anekdotázásból nőtt ki: egy baráti társaságban Spiró György biztatta arra, hogy ezeket a történeteket ne csak elmondja, írja is le.
„Az anekdotázáson kívül sok benne a tényanyag és az ismeretterjesztés, és még azok is találtak benne újdonságokat, akik jól ismerik Kubát. El tudom képzelni, hogy valaki útikönyvként viszi magával, hiszen sok helyről és témakörről részletes ismertetetést kap benne, legyen az Havanna vagy Varadero, a katolikus egyház története és a santería, e sajátos szinkretikus vallás világa, esetleg a szex és a kubaiak viszonya. Azoknak szánom, akik már voltak Kubában, és fel akarják eleveníteni élményeiket, és azoknak is kedvet akartam csinálni, akik még csak most fontolgatják, hogy odautazzanak” – jegyezte meg a szerző.
Magyarország és Kuba kapcsolatai, ahogy a könyvből is kiderül, ma igen minimális szinten mozognak, akár politikai, akár gazdasági, akár kulturális vonatkozásban, és a turistákon kívül nem keresik fel magyarok a szigetországot.
„Magyarország Kubában együtt mozog az Európai Unióval és annak külpolitikájával. Nagy változás addig nem lesz, amíg az EU által megkövetelt demokratikus állapotok létre nem jönnek. Ugyanakkor Kuba is gyanakodva tekint a +szocialista fejlődés útjáról+ letért országokra. Amíg ez tart, ápolni kell a múltbéli, és főleg emberi kapcsolatokat, hiszen harminc év szoros és közös múlttal rendelkezik a két ország. De keresni kell az új lehetőségeket, hogy amikor eljön a pillanat, mi is ott legyünk” – szögezte le.
Az MTI kérdésére Horvát János azt mondta, bár minden szcenáriógyártás veszélyes, számára úgy tűnik, a kubai hadsereg fiatalokból álló vezetése, amelyben ma már több a menedzserszemléletű közgazdász, mint a hadfi, színre fog lépni, „ha eljön a pillanat, és egy nagyon óvatos, keményen kézben tartott rendszerváltást fog levezényelni”.
Horvát János nem karrierdiplomataként volt havannai nagykövet, amit még kinevezésekor a parlament külügyi bizottságában az akkori ellenzék kifogásolt.
„A kívülről jött nagykövetek ellen a mindenkori ellenzék mindenütt vadul tiltakozik. Minthogy helyismeretembe és nyelvtudásomba nem lehetett belekötni, maradt ez. Holott a felkérés arról szólt, hogy éppen a rendszerváltó tapasztalatokra, az akkori társadalmi szerkezet ismeretére lehet szükség Kubában, és főként egy olyan közegben, amelyben a hagyományos diplomácia nemigen mozog, tehát írók, tévések, filmesek között. Az ilyen meggondolásokból küldött nagykövetek száma hirtelen megnőtt Kubában, és jól jöttek a korábbi tévés, újságírói és vezetői tapasztalatok is” – idézte fel Horvát János.
Ahogy a könyvben olvasható, a kubai nép igen szegény, nincs munka, nincs számottevő gazdaság, az emberek mégis jó kedélyűek, életvidámak, ügyeskedve próbálnak túlélni, és valahogy sikerül is ez nekik.
„Azért a kubaiak sem mindig vidámak. De tény, hogy több a napsütés, több a nyár, nincs hideg, nem fáznak az emberek, állandóan érik a gyümölcs. Igaz, hogy szegények, de egyenlőség van, és az alapvető szükségleteit mindenki ki tudja elégíteni. És büszkék is arra, hogy az egyetlen olyan ország Dél-Amerikában, amely tartósan borsot tudott törni az Egyesült Államok orra alá. Miközben nagyon vágynak arra, hogy azokat a teli polcokat, amiket az amerikai filmekben látnak, otthon is elérhessék. Idén már könnyebb lett külföldre utazni, de messze még a szabad utazás” – sorolta.
A most 69 éves szerző először 1966-67-ben egyetemi ösztöndíjasként járt Kubában.
„Elmúlt két emberöltő, odalett sok illúzió, kivándorolt csaknem másfélmillió ember. Sok minden nem változott, most is jegyrendszer van, mint ötven éve, és még mindig szinte azonosak a vezetők. De azért egy hónapja már, ha drágán is, de lehet szörfözgetni a neten, ablakokat nyitni a világra. Az igazi, a komoly változások csak a jövőben várhatók” – mondta.
A Rózsa Ferenc-díjas újságíró, Horvát János 25 éven át, 1969 és 1994 között volt a Magyar Televízió munkatársa, közismert és népszerű riportere, műsorvezetője, igazgatóként tevékenykedett a Sport1 TV-nél is. Mint az MTI-nek elmondta, mostanában tanít és előad olykor, és sokszor kérik fel szakértőnek.