Így ketten, sabadabada, sabadabada… Szeretők – Az érzékek titkos ösvényein a KoMod Színházban

Egy férfi és egy nő, egy ócska hotelszobában – ami közel van a Cityhez – ebédidőben. Titkos találka, légyott- a pár szerint, egy házaspár családi megbeszélése gyerekfül nélkül- a házinéni szerint, egy rémes jövőkép vizionálása- a közönség szerint.

Mert mit is kellene tenniük a történet szerint? Kizökkenteni az időt, röpke pásztorórát rittyentve, majd elégedetten visszazökkenni a dolgos hétköznapokba.

Ehelyett vad hazudozás kezdődik a nem létező házasságról a házinéninek, és ádáz csata kerekedik a hazugságban foglaltakról egymás között, a kitalált nagynénivel, három gyerekkel (akikből kettő egy ikerpár), a sosemvolt, távoli, vidéki otthonnal.
A parázs veszekedéssel majdnem a szakítás szélére csorog a pár, már itt jól érzékelhető, mennyire mást hisznek-várnak egymástól, a jövőtől, családtól, az élettől. És persze az ebédidő is elúszik, értelmezhetetlen vizekre evezve.

Itt be is fejeződhetne a történet, annyira reménytelen a helyzet ugyanis, de pantha rei!, a történet folytatódik. Mégpedig valahol, egy angol vidéki otthonban, ahol a már házasságban élő pár különös életet él, a férfi és a nő is szeretőt tart, ami még nem lenne meglepő, de nyílt kártyákkal játszanak, kibeszélik házasságtörő kapcsolatukat.

A levegőben folyamatos a robbanni kész feszültség, zilált idegállapotban vannak mindketten, de igazán ott fordul véresen komolyra a történet, amikor egyikük „szakít” a szeretőjével, ezzel nem kis dilemmát okozva a másiknak.

Pedig a házasság egy hatalmas szikla, amire a nő és a férfi egy erős várat épít minden egyes együtt töltött nappal, a saját vérükkel-verejtékükkel. És mindez kártyavárként omlana le, ha habarcsként nem tartaná össze az a játék, amit játszanak egymásnak. És maguknak.

A sztori túlmutat önmagán, mert magát a párkapcsolatban élő embert az intim közegében – mint individuumot, a saját identitásában kételkedő, a párkapcsolatban a helyét megkérdőjelező -, majd azt, mint a világ vagy a párja nyomására feladót jeleníti meg.

Ez az instabil lelki állapot kérdések sokaságát veti fel: miért nem fogad el a párom hosszú évek után olyannak, amilyen vagyok? Megváltoztam, persze. Ő is? Naná! Miért kell nekem szerepet játszanom ahhoz, hogy megfeleljek neki? Vagy nekem van szükségem az intimitást élénkítő játékra, hogy vele legyek? Miért? Egy házasságban ezért kell, érdemes szeretőt tartani? Nem mondhatom el a titkos vágyaimat az engem legjobban ismerőnek?

Tény, hogy az ember nem monogám természeti lény, de ezt kevesen merik felvállalni, mint egyéb, ilyen-olyan másságukat a köz ítélete miatt.
Ha egy húszas éveiben házasságot kötött pár együtt eljut a 45-50 éves korig, óhatatlan, hogy a férfi, aki szexusa erejének teljében van, új, fiatal nőt keressen, ezt diktálja az elemi ösztön. A vágyat egy ideig sikeresen el lehet nyomni, de ha nem elégítik ki, ez valahol utat tör magának, ha máshol nem, hát egy műanyag széken, valahol egy orvosi váróban, az SZTK-ban.
A nő viszont éppen akkortájt teljesíti be természeti küldetését, és indul utóvirágzásnak, amit egy potenciája teljében lévő, párosodni akaró hímet nem tart féken- és főleg otthon.

Ekkor tűnhet elsőként jó megoldásnak, ha a pár tagjai szerepjátékot visznek a kapcsolatba, hátha attól felélénkül a szerelmi életük, ezáltal megújul az egymáshoz való viszonyuk, és ez átlendíti a kapuzárási pániktól rettegő, ezért vadászó életmódra áttérő férfit a problémán, bár ez nem valószínű, ezen kívül ez igen fejlett intelligenciát és a nagyon kényes egyensúlyi helyzet folyamatos fenntartását feltételezi.

A Szeretőket nézve egy ideig nem értettem, hogy ki kicsoda és mit akar, de azután jött az „Aha!” élmény. Ha a párkapcsolatunkban is eljutunk a felismerésig, hogy nem jó ez így, valahogy nem működik, akkor kezdhetünk igazi lelki munkába fogni, és felülvizsgálni kapcsolatunk némely (gyenge) pontját. És akkor talán kevesebb hazugságot termelünk önmaguknak, és akkor talán tudatosan kevesebbet engedünk be a világból az intim szféránkba. Ránk férne.

Fotó: Kaunitz Miklós
Sári Edina írása

2 x 9 kérdés-felelet a főszereplőkkel

Hajnal János

1. Szakmai út:
2010-ben Molnár Ferenc Ibolyájában a Színházigazgató szerepe volt a vizsgaelőadása. Ezután leszerződött a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz rendezőasszisztensnek, mellette párhuzamosan játszott a Frinde-díjas Rómeó és Júliában (azóta a József Attila Színház repertoárján). Statisztált a Tasnádi István által írt és Hargitai Iván által rendezett Finito-ban, aminek a rendezőasszisztense is volt, és amit első igazi színházi munkájának tart. Ezt követte a Csárdáskirálynő, avagy 1916., amiben három szerepben is játszott, és amivel azután megnyerték a Színikritikusok díját a legjobb zenés előadás kategóriában).
Ezután jött egy beugrás az RS9 Színházban, a Trömböczky Péter által rendezett Decameronba.  Ezzel egy időben Valló Péter, majd Lendvai Zoltán rendezőasszisztense volt. 2012-ben Telihay Péter rendezésében a KoMod Színházban bemutatták Forgách András A pincér c. drámáját, amelyet a nyári időszakban a Zsámbéki Színházi Bázison is játszottak. Első igazi nagy, mély szerepének tartja a kétszemélyes előadást, nagy egymásra találás volt a női főszereplővel, Gubík Ágival, akivel együtt kezdték a próbákat, de az ő sok elfoglaltsága miatt Kicsid Gizellával fejezték- és mutatták be az előadást.
Forgatott a Hacktionben, majd szakmai útra Amerikába utazott.

2. „Használati utasítás” a nézőnek a darabról?
Azt tanácsolom, hogy mindenki próbálja magát felismerni ebben a két emberben.

3. Első gondolat a szövegkönyv olvasásakor?
Ez ki fog csinálni engem!

4. A legerősebb mondat a darabban?
„Le kell térned a törvénytelen kéj ösvényéről!”

5. A lélektanilag legnehezebb rész? Miért az?
A tulkos rész, mert az az utolsó csepp a pohárban. Sarah egyszerűen nem érti, hogy nem bírom tovább…, és tényleg nem.

6. Saját tapasztalatok a karakter felépítéséhez?
Tudtam saját tapasztalatból meríteni a játékhoz. A főpróbahéten jöttem rá, hogy Richard gyakorlatilag én vagyok. Kár, hogy az illetékes nem látja….

7. Tanulságok a további szerelmi élethez?
Mindig az jön, ami még nem volt, így nem is lehet készülni. Tanulság ide, vagy oda….

8. Miről és kinek szól a darab elsősorban?
A darab mindenkiről szól, és mindenkinek, aki legalább egyszer volt már szerelmes.

9. Milyen állomás a szakmai pályádon a Szeretők?
Milyen? Nagyon jó!!!

Császár Zsófia

1. Szakmai út:

2010. Kétútköz (KoMod Színház), 2011. A bűvös nyalóka (KoMod Színház), 2011. Hamupipőke, 2011. Az volna szép (KoMod Színház), 2011. Rómeó és Júlia (Vörösmarty Színház-Székesfehérvár, József Attila Színház), 2012. Gyévocska menni Szingapúr (KoMod Színház), 2013. SZERETŐK – Az érzékek titkos ösvényein (KoMod Színház).

2. „Használati utasítás” a nézőnek a darabról?
Az egyik nagyon kedves nézőnk visszajelzése ugrott be rögtön, ami alapjaiban összefoglalja a darab/darabok hangulatát: „Velős, provokatív és a vehemens kapcsolatok pszichológiáját nagyon jól bemutató darab.”

3. Első gondolat a szövegkönyv olvasásakor?
Akarom, csináljuk!

4. A legerősebb mondat a darabban?
„Ezek vagyunk mi, .. ezek vagyunk mi!” – Nem ez a legsokkolóbb sor, de direkt választottam így; sok erős mondat van a darabban, de itt derülhet ki a néző számára, ugyan mi is ez az egész..

5. A lélektanilag legnehezebb rész? Miért az?
Ez számomra mindenképp a zárójelenet volt mindig is, az a legkegyetlenebb. Nem nagyon szeretnék ‘spoiler-ezni’, de iszonyatos a felismerés, amikor ráébred ez a nő, hogy az éveken át működő, biztonságos világ, amit nagyrészt ő katalizált és koordinált; egy röpke nap alatt végleg összeomolhat, és nem tehet ellene semmit.

6. Saját tapasztalatok a karakter felépítéséhez?
Sajnos, vagy hál’Istennek sokban hasonlítunk. Bár Sarah-ban koncentráltan van jelen az őrültség, és az infantilizmus, nagyon is ismerem őt, ez segített is természetesen, viszont olyan oldalamat is feltárta a próbafolyamat, amiről nem tudtam, vagy nem akartam eddig szembesülni vele. Szeretem ezt a nőt, de félek is tőle.

7. Tanulságok a további szerelmi élethez?
Mindenképp kellenek a játékok egy kapcsolaton belül, ez teszi érdekessé, intimebbé, növeli az összetartozást, de jaj, ismerni kell a határokat.

8. Miről és kinek szól a darab elsősorban?
Egy izgalmas és elgondolkodtató opció arra, hogy hogyan, vagy hogyan nem működhet egy kapcsolat, pláne házasság; mi fér bele a szerelem fogalmába. Mindenkinek ajánlom, aki küzd, vagy küzdött már egy másik emberért, aki szeret vagy szeretett már, aki nem fél a néha húsba vágó ébredésektől. És mindenki másnak is!

9. Milyen állomás a szakmai pályádon a Szeretők?
Meghatározó. Tudom, ez közhely, de a közhelyek bizony igazak. Fontos önismereti állomás volt. Nem mindennek örültem, amit megtudtam önmagamról, de ez sajnos elkerülhetetlen, hiszen hogyan tudnánk mások bőrébe, lelkébe bújni, ha saját alapjaink sem tiszták. És ami még nagy jelentőséggel bírt: a partnerem, Hajnal János személye. Őszintén, az első pillanattól szerettem vele dolgozni, nagyszerű ember és színész. És itt emelném ki a stáb többi tagját; Kocsis Beát, a rendezőt; Mokány Csabát, aki rengeteget segített nekünk a végső forma kialakításában, és a remek díszletért köszönet Klimo Péternek, és a mi második otthonunknak, a KoMod Színháznak.

Következő előadás: 2013. június 13. csütörtök, 20.20 óra
Helyszín: KoMod Színház, Budapest XII., Királyhágó utca 5/b.