Eleve elrendeltetett-e az ember sorsa? Ha igen, mennyire lehet befolyásolni, és egyáltalán lehet-e? Hol végződik az ember egyéni szabadsága, és hol kezdődik a kollektív felelősség a sorsunkból kifolyólag?
Mennyire irányíthatjuk egy másik ember életét, aki tőlünk függ? Szabad-e egyáltalán befolyásolni a másikat a történelmi felelősségre hivatkozva? És át lehet-e ruházni azt a felelősséget történelmi adóssággal megterhelten?
A kérdések felvetése továbbfolytatódik, és nem ér véget a meghajlás-taps duónál, mert hiányérzetünk támadhat, a királynak az udvaroncaival, a feleségével, a bizalmasával, a gyermekével való dialógusai alapján csak sejthetjük, hogy III. Gustav valóban elmegy a bálba, ahol valóban megölik.
Történelmi ismereteink és Verdi operájának ismerete is segíthet ennek eldöntésében, s kétségeink eloszlatásához hozzájárul a svéd-magyar származású Berzsenyi Bellaagh Ádám a darab adaptálója, s egyben rendezője is, aki egy mai, magyar közegben is aktuális előadást készített a 18. századi svéd történelem egy „teátrális” eseményéről, a stockholmi operaházban elkövetett III. Gustav elleni merényletről.
A svéd szerző fojtott, titokzatos hangulatú drámája jóval mélyebbre ás a királyi udvart átszövő intrikák, bonyolult emberi viszonyok világában, mint az operából már jól ismert Verdi-féle Álarcosbál történeti feldolgozása.
Sven Delblanc színműve a halál előszobájában várakozó, nagy formátumú történelmi személy vívódását, az élettől való különös, misztériumszerű búcsúzását próbálja bemutatni.
A Bárka Színház új produkciója nem a merényletet, hanem annak előzményeit mutatja be.
Seress Zoltán zaklatott, háborodott Gustavja nem éppen királyi, de ki tudna ebben a helyzetben fejedelmi maradni? Az a kétség is felmerülhet, ha a király nem tud uralkodni magán, vajon a népén tud-e és hogyan tud, és akkor uralkodhat-e egyáltalán?
Seress szerint nagyon izgalmas történetről van szó. Fontos kérdéseket vet fel például, hogy kiélezett helyzetben miként állnak félre, húzódnak el az emberek.
„Amikor valaki nagyon egyedül marad, mi mindent kell előásson ahhoz, hogy ezt az egyedüllétet megússza, és egy nehéz helyzetet megoldjon. Ezt mindenki számára érdemes lehet végignézni.”
A díszlet puritánul egyszerű, kellékek alig, a jelmezek viszont élénk színükkel kiragyognak szerény környezetükből, egy igazi, teátrális udvari összképhez méltóan.
Sári Edina Fotó: Kaunitz Miklós