Ábel Anita igazán harmóniában van önmagával, ami meg is látszik rajta, szinte sugárzik a tavaszi napsütésben, ahogyan friss energiával berobban és lendületesen helyet foglal a kávéházi asztalnál.
Mint kiderül, stúdióból jön, a zenekarától, ami annyira feltölti energiával, hogy nem is érzi a kemény próba fáradalmát, inkább a jól végzett munka öröme hajtja őt tovább.
– Mikor érezted, hogy megérett az idő, hogy egy tőled szokatlan és váratlan, másfajta szerepben is kipróbáld magadat?
– A Krém című műsort vezettem, s egyszer az általam nagyra becsült Szekeres Adrienn volt a vendégem, aki azt mondta, neki a nagy sikerek mindig akkor jöttek, amikor az anyaságra készült, majd utána otthon maradt a kislányaival. Akkor érezte, hogy egyedül lehet önmagával, válaszokat keresett és talált az őt foglalkoztató kérdésekre, letisztultak benne a hogyan továbbok. Nekem akkor még nem volt gyerekem, mondtam, ez biztos ilyen, és nem is foglalkoztam ezzel, amíg meg nem született Luca, és otthon nem maradtam vele két évig. És magammal. Mert akármennyire is az újszülöttről szólnak az első hónapok, a nők akkor igazán befelé fordulnak, és ez az elcsendesedő időszak alkalmas az útkeresésre, arra, hogy elgondolkodjanak a jövőn. Én is végiggondoltam, mi van mögöttem, film- és színházi szerepek sokasága, kereskedelmi rádiózás és televíziózás, a közszolgálati tévében is vezettem műsort, és persze, a mára kultikussá vált teleregény. Töprengtem, hogyan térjek majd vissza a hosszabb kihagyás után? Milyen képet szeretnék láttatni magamról? Addig is többen biztattak, hogy énekeljek, és már régóta érett ennek a gondolata, de konkrétan abban az időszakban fogalmazódott meg, hogy igen, énekelni szeretnék. Persze ehhez az ötlethez kellett egy ember, Nemes Zoltán, akivel sokat beszélgettem erről, aki sokat segített az elindulásban. És milyen életszagú, hogy a munka, a zenekar összeállása, a dalok kiválasztása, a betanulás pontosan kilenc hónapig tartott, ameddig maga a várandósság!
– Hogyan választottad a dalokat?
– Nagy kamaszkori, magyar kedvenceket választottam, és azokat adom elő újrahangolva. A repertoár eklektikus, Csak egy fiú a házból, Boldogság gyere haza, Szomorú vasárnap, de van dal Zoltán Erikától és a Napoleon Boulevard Júliája sem akar a földön járni, remélem, a közönség is vele repül lélekben a koncerten. Mindezek persze „anitás”, szvinges hangzással, egzotikus, ritkán használt hangszerekkel is kísérve.
– A produkció átmenet a koncert és az önálló est között.
– Igen, a dalok között versek is elhangzanak, a kedvenceim közül válogattam, többek között Dsida Jenőtől, Ady Endrétől, Reményik Sándortól, sztorizom is, de a közönséget is szeretem bevonni a történésekbe. A márciusi fellépésen például egy komolyabb dal előtt megszólalt egy bekapcsolva felejtett mobil, amire én „beszóltam”, erre a néző viccesen visszaszólt, és végül egy nevetésben oldódott a feszültség.
– Márciusban volt az első zenés ébredés – ahogyan aposztrofálod a koncertet -, csütörtökön a második. Hogyan érzed magadat ebben a szerepben? Szerep ez egyáltalán?
– Nem, egyáltalán nem szerep, része az életemnek, egy darab belőlem, mintha a második gyermekem lenne. Nagyon erős alapokat raktam le évekkel ezelőtt ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, sokat tanultam, készültem erre. Az, hogy ezt most hoztuk tető alá, ahhoz kellettek a szerencsés találkozások is, többek között a zenésztársaimmal. Inkább egy új házhoz hasonlítanám az éneklést, egy olyan új háznak érzem, ami már szépen bebútorozva várja a lakókat, hogy belakják minden zegét-zugát. Lubickolok ebben a lehetőségben, de persze tudom, hogy vannak hibáim, igyekszem azokat korrigálni, és nem állok le a tanulással sem, hiszen az a folyamatos fejlődés kulcsa.
– Milyen szakmai és közönségreakciókat, visszajelzéseket kaptál?
– A szakmai visszajelzéseket nagyon komolyan veszem, főképpen azoktól, akiknek adok a véleményére. Mint említettem, mindig törekedni kell a megújulásra, tanulni kell a hibákból. A közönség visszajelzései azt mutatják, hogy szeretik, amit csinálok, mert érzik, azt akarom, hogy arra a két órára felejtsék el a hétköznapok keserveit, nyűgeit, és csak a zene, a vers, a történet töltse be a gondolataikat. Márciusban, színpadra lépés előtt, amikor hátranéztem, láttam, hogy ott áll a zenekar, előttem ült a közönség, és abban a pillanatban azt éreztem, hogy igen, ez az! Ami most történik, mindig is ezt akartam. Most van az, amiről álmodtam.
– Ha már az imént gyermeket, vajúdást említettél, van egy négy és fél éves kislány, akinek az életében te játszod a főszerepet. Hogyan tudod összeegyeztetni a hivatásbeli főszerepeidet az ő kis életének történéseivel?
– Ellentmondásnak tűnhet, de a rengeteg munkám mellett mégis sok időt töltök Lucával. Minden reggel én viszem oviba, minden nap én megyek érte, minden héten hétfő és kedd a mi napunk, szerencsére még megtehetem, hogy nem viszem oviba, hiszen még csak kis csoportos, ezen kívül az egész nyarat vele töltöm. Ha ebből a szemszögből nézzük, sokkal több minőségi időt tudok vele tölteni, mint a hagyományos munkabeosztásban dolgozó nők. Amióta a Heti Hetes tagja lettem alanyi jogon, még inkább igyekszem praktikusan megszervezni a magánéletemet. De természetesen számíthatok a fantasztikus férjem és anyukám segítségére is.
– Nem véletlen, hogy bekerültél a Heti Hetesbe, mert nagyon jó humorod van, nem csak befogadói oldalról, hanem művelni is tudod, ami nőknél nagyon ritka. Hogyan érzed magad Hetesként?
– Nagyon megtisztelő volt a felkérés, amikor még Hernádi Juci – aki példaértékű ebben a műfajban – mellett ülhettem a stáb tagjaként. Most is annak érzem, a humor nagyágyúi mellett nagyon ott kell lenni intelligenciában, agyban pörögni, lépést tartani velük, néha bizony elfáradok, de annyi pozitív töltést is kapok tőlük, hogy megrázom magam, és mehet tovább a show. Mindig is kedveltem az ilyen típusú intellektuális, humoros, improvizációs szituációkat-kihívásokat, büszke vagyok rá, hogy tagja lehetek a csapatnak!
Még mielőtt Anita továbbillanna a Pozsonyi út forgatagában, arra kér, írjam meg, hogy a koncert mini tehetségkutató is egyben, tehát, aki kedvet és tehetséget érez, ne habozzon, küldje el bemutatkozó anyagát az ő FB oldalára! Az is megtörténhet, hogy a legközelebbi koncerten már a jelentkező is ott dzsemmelhet a zenészekkel, de nem csak a Budapest Jazz Clubban, hanem az ország bármely részén, hiszen Anita a koncertjével az ország számos helységében is bemutatkozik majd.
Fotó: Kaunitz Miklós Sári Edina írása