Hosszú idő után látható újra a Lunatika című előadás, mely egy időre búcsút is mond a közönségnek. Álom és ébrenlét határán még kétszer a MU Színházban.
LUNATIKA
Lábán Rudolf díj – 2009
Április 16-17. 20:00, MU Színház
A vándor hajszálon egyensúlyoz éberség és álom között.
Ahol a hold az úr, a tudat ködös, kómaszerű tompaságba vész.
Holott az ébredés pillanata változás, eszmélés, újradefiniálás.
Azonosítás.
„Hihetetlen erő sugárzik a színpadról: hullámzik a tér, ritmusra múlik az idő. A nézők kapnak tehát némi ízelítőt, kóstolót – 48 percet – testi létük „örökkévalóságából”, a jelenlét fokozhatatlan intimitású, minden közvetítést nélkülöző, önfeledt öröméből, élvezetéből” Hegedűs Sándor, Zene, Zene, Tánc
Az előadás az ébrenlét és álom határmezsgyéjével foglalkozik, ehhez kapcsolódóan az éberség, tudatosság, az öntudatra ébredés és az öntudatlanul megélt, sodródó élet kontrasztja, egymásnak feszülése áll a produkció középpontjában.
A darab kísérletet tesz egy feltételezett jövőbeli világ megidézésére. Célja, hogy belehelyezze a táncosokat és a nézőket ebbe a furcsa környezetbe, melyben három világ találkozása, ütköztetése történik: a tegnap, a ma és a holnap karol egymásba. Bár az előadás első ránézésre leginkább a jelen és a jövő foglalkoztatja, azonban ahhoz, hogy ezek értelmet nyerjenek, elengedhetetlen a múlt kutatása, hogy onnan elindulva vezessen az utunk a jelen öndefinícióján keresztül egy felfedezetlen, ismeretlen vidékre. Így aztán az ismerős jelen és a felderengő-felderítendő jövő hátterében ott lappang egy archaikus, ősi szerepköröket hordozó, mitologikus világ is, amely voltaképpen a múlt értékeit hordozza. Az előadást akár fiktív időutazásnak is nevezhetjük, ahol hirtelen mindhárom sík egymás mellett terem a porondon.
„…Kunert Péter lüktetető zenéje úgy húzza a szereplőket maga után, mintha csak örvénybe csalogatná őket… A szereplők mintha félálomszerű, hipnotikus állapotban, bódultan, szinte vaktában cselekednének, és mégis (vagy éppen ezért) egy-egy pár percnyi találkozáskor rögtön megmutatkoznak az adott kapcsolat legintimebb mélyrétegei…” Tóth Ágnes Veronika, Élet és Irodalom
Előadók, alkotók: Bora Gábor, Csuzi Márton, Grecsó Zoltán, Jónás Zsuzsa, Lázár Eszter, Mikó Dávid, Simkó Beatrix
Fénytervező: Kovács Gerzson Péter
Vetítés, videó: Gothár Márton
Produkciós asszisztens: Czveiber Barbara
Produkciós munkatárs: Máriás Petra
Zeneszerző: Kunert Péter
Jelmez, Koreográfia: Duda Éva
Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, NKA, MU Színház, Műhely Alapítvány, Közép-Európa Táncszínház, SÍN Kulturális Központ, Orkesztika Alapítvány- Mozdulatművészeti Stúdió, Táncélet.hu, FÜGE, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Átrium Film-Színház, Gólem Színház