Versszínházi vallomás – Turek Miklós színművész gondolatai

IMGP0533-1-A

„Sok embernek van ellenérzése a versekkel kapcsolatosan, mert nem rajzolódik mögé egy élő figura, egy valós történet. József Attila költeményeivel kapcsolatban is sokszor hallom ezt vissza.

Az én előadásaimban viszont hús-vér emberek vannak a színpadon, szinte élő versfolyamként nyilvánul meg a közönség előtt egy ember, akinek a verseit óvodától kezdve halljuk, mindig, mindenhol találkozunk vele. Olyan verseket is tudunk, amelyekről nem tudjuk, hogy József Attila írta, az előadásomon szembesülnek vele a nézők: – nahát, ezek is az ő gondolatai!? Pedig a Facebookon olvastam, nem is unalmasak a versei…!

Mit tudok kiolvasni én a soraiból? Azt, hogy soha nem kapott annyi szeretetet a világtól, amennyi számára elég lett volna. Ez nyilvánul meg szinte minden versében.

Hogy érzek-e vele lelki rokonságot? Én más lelki alkat vagyok, színészként meg tudom találni azokat az igazságokat, amikkel átadhatom az ő gondolatait, és az előadások végére egy komplett élettörténetet állítottunk össze, a nézők és én – mert ahhoz a nézőknek a figyelme és intelligenciája is szükséges, hogy én ott fönt azt tudjam nyújtani, amire képes vagyok.”

atmeneti-targyak-chilf-maria-kiallitasmegnyitoja-a-viltin-galeriaban-2014-december-10-foto-stuhl-agnes

Szerkesztette: Sári Edina
Fotó: Kocsis Gábor