Revans a férfiaknak (18 éven felülieknek)

A meztelen férfi – A LENTOS Kunstmuseum Linz kiállítása a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum együttműködésében.

Milyen a meztelen férfi? Esendő? Sérülékeny? Kell-e a jelmez a szerephez, az erőfitogtatáshoz, vagy a hatalom gyakorlásához?  A Férfiséghez.

Milyen a jeleitől megfosztott meztelen férfi, ha a testét csak az első- és másodlagos nemi jelleg különbözteti meg a női testtől, milyen is ő valójában? Vagy addig csak androgrün mindkét nem, amíg magában van? Addig nemtelen, vagy inkább kétnemű, esetleg egyszerűen csak emberi, és a másneművel való találkozáskor lesz a nemi jellegen túlmutató, férfiasnak, nőiesnek titulált tulajdonságokkal, készségekkel felruházott egyed?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken morfondíroztam, mert a Ludwig Múzeum meghívója nem ígért kevesebbet, mint visszavágást a nőknek az évszázadokon át elszenvedett, a társadalom által ránk kényszerített (ál)szeméremért, ezen kívül a pszichoszexuális fejlődésünket gátló tabuk ledöntését, mert kérdem én: nézegettük-e mi meztelen pasik fotóit kamaszkorunkban? Mikor csodálkozunk rá önfeledten egy szép férfitestre nyíltan a hétköznapokban?!

Bezzeg az ellenkező neműek! Már a kamaszszobák ágyai alatt lapulnak kicsit összeragadt lapokkal a vágy titokzatos tárgyait rejtő magazinok, majd következnek a férfiöltözők szekrényeinek belsejében életnagyságban az átlagnőét még csak meg sem közelítő, hatalmasra stoppolt vagy fotoshopolt száj, mell- és egyéb méretű idommal rendelkező női idolok bámulása, egészen az otthoni és munkahelyi, jelszavakkal védett számítógépek dokumentumai mélyén rejtező titkos fájlokon való csámcsogásig – és ezek csak a hétköznapi férfiak erotika- és teljes értékű szexpótló pótszerei.

A férfi test meztelen ábrázolása évszázadokon keresztül vagy a heroikus küzdelem tárgyaként, mint sport, háború, csata, vagy a mártírként való megjelenítésében merült ki, a modern művészetben azonban már az önmegismerés, a feltárulkozás és a megújulás hordozója lett.

A kiállításon nyomon követhető a férfi társadalmi szerepének megváltozása, ezzel együtt az identitáskeresése, végső soron a hatalom gyakorlása új eszköztárának kialakulása. A tematikusan rendezett művek újra osztják a belénk rögzült sztereotip szerepeket, felborítja a társadalom eddig vélt természetes rendjét.

A XXI. században a feminin férfi és a maszkulin nő az átlagember. A társadalmi változások, a gazdasági válság, a természeti katasztrófák felülírják a nemiséget, és a nemi szerepek is ennek megfelelően változtak. A képzőművészet csupán leképezi ezeket a változásokat és szembesít azokkal: ezt akarjuk, ilyen világot szeretnénk? Arra a kérdésre is keressük a választ, mi az oka a női test megjelenítése dominanciájának a művészetben, és arra is feleletet kaphatunk, hogyan és miért éppen úgy ábrázolják a férfi meztelen testét a művészek.

A nők, mint a szexualitás alanyai és tárgyai most levetkőzhetik a gátlásaikat ebben a fallikus szimbólumokkal megspékelt világban, és kulturális program keretében végre szabadon legeltethetik szemüket a csak koncepciókkal felöltöztetett jel-meztelen férfiakon.