2012. decemberében debütált Gerendás Péter és Turek Miklós közös, új zenés Faludy előadása, Vershangok címmel, amelyben az örökifjú és mindig aktuális Faludy György életét idézik meg költészete által dalban és prózában.
Vajon mi volt az a vonzás, ami összehozta ezt a három embert, a költőóriást, a dalnokot és a színészt, a XXI. században?
— Mindig érdekeltek a versek és inspiratív módon hatnak rám — mondja Gerendás Péter. Nagyon szeretem Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós és Faludy György költészetét. Amikor a költőóriás végleg hazatért és megjelent a „Pokolbéli víg napjaim” című kötete, szinte mindenki kötelező olvasmányként viszonyult hozzá. A jó sorsom úgy hozta, hogy az egyik születésnapjára fellépőként meghívást kaptam. A Mester megszerette a zenémet és a meghívások rendszeressé váltak. Lett egy közös műsorunk is, amelynek keretein belül faggattam őt az unalmasnak egyáltalán nem nevezhető életéről és közben egy-egy általam megzenésített versét is eljátszottam. Gyönyörűséges, személyes történeteket mesélt egykori kortársairól, többek között József Attiláról és Karinthy Frigyesről is. Roppant érdekes és emlékezetes esteket hoztunk létre, amelyeket a közönség nagyon élvezett. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy az utolsó éveinek az egyik mellékszereplője lehettem.
— Faludy melyik korszaka ragadta meg legjobban? Melyik volt a legnagyobb hatással az előadóművész énjére?
— A két diktatúra elöli menekülése alatt a Mester egzotikus tájakon is megfordult és az élményeit nagyon érzékletesen tudta megfogalmazni. Ezek az alkotások és a recski versek igencsak közel állnak hozzám. Recsk az ő szenvedéstörténetének jelentős stációja, ennek ellenére ő ott is költő maradt. Életszeretetének ékes bizonyítéka, hogy a halál árnyékában három éven át képes volt fejben megőrizni verseit. Egyszer elmesélte nekem, hogy a nap egy bizonyos szakaszában a töksötét magánzárka a kulcslyukán keresztül néhány másodpercre beszökött hozzá a napsugár. Ő már alig várta ezt a pillanatot. Beleállt a fénybe, hogy a szíve tájéka egy kissé felmelegedjen és ilyenkor a boldogság vett erőt rajta.
— Hogyan lett ebből a Mester iránti rajongásból művészet?
— A Nemzeti Színházban 1995-ben a megzenésített Faludy versekkel én is felléptem. Gryllus Dániel is ott ült a nézőtéren, és később az ő kérésére a Hangzó Helikon sorozatba elkészítettem a Faludy-Gerendás CD-t. Az új, Turek Miklóssal közös estünkön is ezek a dalok hangzanak el.
— Hogyan találkozott a VersszínházTM alapítójával?
— A Mester halála utáni emlékesten találkoztunk, ahol nagyon megkapott Miklós megjelenése, orgánuma és szép magyar beszéde. Szeretem azt az emberi értékekből táplálkozó, belülről jövő színészetet, amit ő képvisel. A Művészetek Palotájában három évvel ezelőtt megrendezett önálló estemre, mint lelki-rokonomat, vendégként őt hívtam meg. Ez volt az első közös fellépésünk, amelyet azóta több is követett.
— A Faludy-történetbe én akkor kapcsolódtam be, amikor a hazai bulvár média a költőóriást pellengérre állította — veszi át a szót Turek Miklós. Elhatároztam, hogy összeállítok a verseiből egy monodrámát, hogy az életével együtt mutathassam be azt a hatalmas és értékes életművet, amelyet ránk hagyott. A célom az volt, hogy az utókor ne csak Villon-fordítóként gondoljon rá. 2004-ben készült el a „Pokolbéli világnéző Faludy Györggyel” című előadás amelyet „versszínház” műfajként határoztam meg – ez lett a VersszínházTM első premierje.
— Faludy György még látta ezt az előadást?
— Igen. 2005-ben Gyurka bácsi eljött megnézni. Nagyon izgultam. Óriási megkönnyebbülés volt, hogy neki és a közönségnek is nagyon tetszett ez a rendhagyó stílusú előadás. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy továbbgondoljam a „versszínház” fejemben kialakuló fogalmát. A Faludy-előadás sikerein felbuzdulva létrehoztam a József Attilát-, majd a Radnóti Miklóst bemutató előadásom. Így készült el a három kortárs trilógiája. Petőfi előadásom, – igazán méltó helyen – a Petőfi Irodalmi Múzeumban került először színpadra. A Kosbor Trióval egy egészen más stílusú úgynevezett verszenei előadást állítottunk össze Pilinszky János költészetéről. A VersszínházTM programsorozat legújabb gyöngyszeme, a hatodik produkcióként létrejött a Faludy verszenei előadás Gerendás Péterrel.
— Szép kis sorozat! Nincs állandó játszóhelyük, hol tartják az előadásokat?
— Művelődési házakban, iskolákban, szerte a világban. Voltunk már az USA-ban, Kanadában, Londonban, Frankfurtban. Nágel Kornél grafikusművész versillusztráció sorozataival a képzőművészet is beszökött a programunkba. Kornéllal voltunk Amerikában és közösen szerveztük a „Faludy 100” és a Pilinszky Fesztivált. A VersszínházTM így lett az irodalom, a színház, a zene és a képzőművészet különleges ötvözete.
– A külföldön élő magyarok hogyan fogadják az előadásokat?
– A washingtoni követségen egészen másképpen szól egy ”Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent”, mint itthon. Potyogtak a könnyek – a színpadon és nézőtéren is. Nagyon szerettek bennünket. New Yorkban és Torontóban sokan kimondottan Faludy miatt jöttek el, mert az ő neve és munkássága nemcsak nemzetközi hírű, hanem páratlan és legendás is.
Fotó, cikk: Versszínház