Volt egyszer egy lemezbemutató koncert, amelyen egy fiatal hölgy és együttese, a DINA együttes varázsolta el a hallgatóságot első albumának dalainak felcsendesülésével.
Mindez a Bálint Házban történt meg, amely telt házas előadásnak adott otthon. A téli zimankóban a rendezők a vendégeket forró italokkal (sachlebbel, menta teával és forralt borral) várták.
Kicsit nehezen indult a koncert, a technika ördöge kifogott a zenészeken, s míg ez végleg megoldott megtudhattuk, hogy héber, szefár és jidis nyelveken fognak megszólalni a zeneművek. S a szefár zene nagyon sokszínű, ezért fedezhet fel a közönség olykor keleti, máskor latinos hangzást.
Majd felcsendült a Dina csodás hangja, s megszólaltak mögötte a mély átérzéssel játszó zenészek (a gitár hullámok habján visz, a furulya messzire reptet, s a dob üteme megnyugtató, s az énekhang meséli a szív történetét). Mindez különleges, misztikus tájakra vitte azokat, akik engedték, hogy szívüket megérintse a zene. S miért ne engedték volna? Hisz az énekes nő is szívből énekelt, belülről szólt a dallam, amely szinte átölelte mindazokat, kik hallgatták őt.
Az előadás közben megtudtuk, hogy Diánának van egy kislánya, akire a koncert alatt édesanyja vigyázz. Hálából, az ő, később édesapja tiszteletére elhangzott egy-egy mű. s elmesélte, hogy számára az egyik legszebb dolog a kislányán kívül látni megöregedni anyukáját, aki oly önfeláldozóan gondoskodott róla. A közösség pisszenés nélkül figyelt, máskor néhány dúdolták a felcsendülő dalt.
A koncert kitartó tapsviharral zárult.
a-kisfiu-meg-az-oroszlanok
