Könyvajánló: Sárközi Mátyás: Párban magányban

Minden nagy férfi mögött ott áll egy nő.

Babits Mihály és Tanner Ilona házasságának történetét sikerült különös módon elmesélnie Sárközi Mátyásnak, hiszen a mesélő mindig más, hol Babits Mihály, hol Szabó Lőrinc, hol pedig Tanner Ilona szól hozzánk, és mondja el mi történik éppen velük.

Sárközi MátyásSzomorú és egyben megható történet ez, amely első pillanattól magával ragad és csak reméljük, hogy nem úgy ér az egész véget, ahogy… Néhol kicsit úgy érezzük nem is a valóélet írta kettejük történetét, csak egy egyszerű kitalált szerelmesregényt olvasunk. Pedig a kezdetektől tudjuk mire számíthatunk. Kicsit álmodozóvá, reménykedővé válunk, de végül csak a rideg valóság marad számunkra, az elkerülhetetlen, szomorú vég.

Mikor az iskolában irodalom órán azt érezzük túl sok az információ, túl sok a megtanulandó hatalmasat tévedünk. A Párban magányban olvasásakor döbbenünk rá, hogy a sok adat amit próbálnak a fejünkbe tömni mennyire semmitmondó a megfelelő történelmi és egyéb irodalmi  háttérinformáció nélkül. Sárközi Mátyásnak sikerül végigvinnie a történetet úgy, hogy közben elegendő pluszt is szolgáltat a korról és a kortársakról egyaránt. A kötet végén található jegyzetek pedig mindig jó szolgálatot tesznek, mikor már éppen elvesznénk.

A különböző dokumentumok felhasználásával érdekes egyveleg született, főleg a versrészletek színesítik nagyban a történetet és teszik számunkra is elérhetővé, élhetővé. Gyakran támad kedve az embernek a jól megválasztott idézeteket olvasva felpattanni és csak szavalni, szárnyalni a szavakkal. A versrészletek annyira jól belesimulnak a történetbe, hogy néhol már szinte hiányérzetünk támad, miért nincs még több odavágó töredék. Közben pedig érdekes Babitsot megfigyelni a különböző szerepekben: költő, szerkesztő, közben persze idővel férj és apa.

“-  Mi vagy Te?  – kérdeztem. „Én? Nem látod? – Tündér!”
Ma ilyen kedvében van. Pedig a minap azt mondta, ha felnő, állatkerti őr lesz, milliomos vagy latintanár.”

“- Ilona, drága. Fontos dologban hívlak, nem tudom, jókor-e?
– Van két percem- mondta zavartan Ilona.
– Mihály elvenne téged feleségül.
– Mi ez, vicc? – nevetett a lány. Átadtam a tölcsért Mihálynak.
– Minden úgy van, ahogy Lőrinc mondja.
Mihály oly szédült volt, hogy nekidőlt a falnak.”

A hasonló kedves, emberi párbeszédek teszik felejthetetlen olvasmánnyá a Párban magányban-t.

Hurta Orsolya írása