„Valakire nézve mindig veszélyesek vagyunk”
Látáscsapda – Beszélgetések El Kazovszkijjal című új kötetünk bemutatója
Időpont:
2012. december 14-én 17 órakor
Helyszín:
FUGA Budapesti Építészeti Központ (Budapest V., Petőfi Sándor u. 5.)
Meghívott vendégek: az El Kazovszkij Alapítvány kuratóriumának tagjai és Király Levente, a Magvető Kiadó szerkesztője
Moderátor: Rózsa Péter
A kötetről
Azt látjuk-e, ami van, vagy azt, amit látni szeretnénk? Ha egy műalkotásra tekintünk, mennyiben határozza meg látásunkat a végtelenül sok kulturális beidegződés, mélyen gyökerező előítélet, felszínes pletyka? Fontos-e, hogy a képet megfestő művész kicsoda? Többek között ezek az egyszerű, mégis nehezen megválaszolható kérdések térnek vissza a Látáscsapda szövegeiben, kérdező és kérdezett egyaránt makacsul keresik rá a választ.
El Kazovszkij, a 2008-ban elhunyt képzőművész életművét dolgozza fel a könyv, méghozzá a személyiségéhez legjobban illő formában: beszélgetéseken keresztül. A közel három évtizednyi idő alatt készült huszonkét interjú és riport vezeti be az olvasót, egyre mélyebbre merülve ebbe a zseniális, egyszerre fájdalmas és gyönyörű világba. Mindegyik szövegből kiderül, hogy ez a világ már a kezdetektől teljesen koherens, s hogy mindenkit megigézett, aki csak a közelébe került. Végigolvasva a könyvet magunk is érezzük ezt a delejes erőt, mintha mi is szemtől-szemben találkoztunk volna El Kazovszkijjal.
A beszélgetéseken kívül közöljük két saját szövegét is, melyek érdekes dokumentumok, valamit Földényi F. László gyönyörű búcsúztatóját. A sokfelé ágazó utalások megértését pedig gazdag jegyzetapparátus segíti.
Részlet a kötetből
Földényi F. László:
A lélek útja – El Kazovszkijra gondolva
„Elszáll a lélek?”
Évtizedek óta újra és újra megjelent e kérdés a festményein. A képeiről jól ismert kutyafigurák – megannyi önarckép – szájába adta. Onnan „szállt el” – fölfelé –, buborékként, mintha egy képregény figurájáról lenne szó. Egy állat szájából türemkedett elő ez a lehető legemberibb kérdés. Állat és ember. Egyik sem angyal. Mindkettő a gravitáció áldozata. A kérdés – „elszáll a lélek?” – mintha erre vonatkozna. Leküzdhető a gravitáció? Mert ez lenne a szabadság. És mi egyéb fontosabb az életben?
Amikor pár héttel ezelőtt még beszélgettünk is, és nem csak üldögéltem az ágya mellett, a lélek útjáról is szó esett. Meg a sorsáról. Hogy van-e egyáltalán lélek? S ha igen, megmarad-e belőle valami a test pusztulása után? S megőriz-e valamit, akár csak egy morzsányit is az én-tudatból, a személyességből? Rettegve tettem fel a saját kérdéseimet a haldoklónak. Ő pedig a rá mindig is jellemző kristálytiszta tudattal szedte ízekre közös tanácstalanságunkat.
A szerzőről
1948-ban született Leningrádban (ma Szentpétervár), és Budapesten hunyt el 2008-ban.
Kossuth-díjas festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező. 1965-től kezdve élt Magyarországon.
A könyv a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg.
Forrás: Magvető Kiadó