Felkerült a matyó hímzés az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára

Felkerült a matyó hímzés az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára.

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) illetékes kormányközi bizottsága szerda délután hozta meg a kedvező döntést.

Eddig magyar elemként a mohácsi busójárás szerepelt 2009 óta ezen a listán. Tavaly a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe bekerült a magyar táncházmódszer is.

Az Emmi üdvözli a matyó hímzés felvételét a listára

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) nagy örömmel fogadta, hogy szerdán Párizsban, az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának ülésén felvették az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára a matyó hímzést.

“A matyó népművészet – egy hagyományos közösség hímzéskultúrája című örökség-elemet önálló felterjesztésként nyújtotta be Magyarország” – szerepel az Emmi sajtó- és kommunikációs főosztályának az MTI-hez eljuttatott közleményében.

(Mezőkövesd, 2012. augusztus 5. Tardi népviseletbe öltözött asszonyok a Matyó Folklór Fesztiválon augusztus 5-én Mezőkövesden. MTI Fotó: Vajda János)

200 éves múlt

Mintegy 200 éves múltra tekint vissza a matyó hímzés.

A matyó hímzés legkorábbi időszakából a magasra felvetett ágyak díszlepedői maradtak fenn, az országosan is elterjedt fehér, vagdalásos vásznakat Mezőkövesden a 19. század utolsó harmadában a piros-kék fonallal, az úgynevezett cipós-madaras mintával kivarrt lepedők váltották fel. A virágtöves, laza szerkezeteket a 19. század utolsó évtizedeiben erősen naturalisztikus ábrázolási mód követte: egyre többféle motívumot hímeztek ki, köztük a pünkösdi rózsát, amely matyó rózsaként vált a legismertebb és legjellegzetesebb mezőkövesdi motívummá.

A minták előrajzolói, az “íróasszonyok” közül sokan, köztük a legismertebb és legsikeresebb Kisjankó Bori, Gáspár Mártonné született Molnár Borbála (1876-1954). Szűcs családból származott, ahol hagyományosan a férfiak készítettek dúsan hímzett bőr ruhadarabokat, ködmönöket és subákat. Mezőkövesden az új stílusú vászonhímzések szín- és formavilága a szűcshímzések ornamentikájából táplálkozott.

Az 1900-as évek elején a rózsák, tulipánok és bimbók piros színe mindvégig megőrizte dominanciáját, de egyre inkább megjelentek más színek is: a kék, a sárga, a lila és a rózsaszín árnyalatai. A matt pamutfonalat élénk selymek és erőteljes színű gyapjúfonalak váltották fel. Az 1900-as évek első évtizedeiben születtek a legszebb textilek.

A férfiviseletek közül a jellegzetesen bő ujjú “lobogós ingek” kezdetben visszafogott fehér lyukhímzéssel készültek. Ezt később széles, tarka hímzés és a jellegzetes mezőkövesdi cipós horgolás váltotta fel. A férfiak és nők által is hordott gazdagon díszített hosszú kötényt, a surcot, fekete alapra dúsan hímzett, réz sújtással (ragyogóval) és selyemrojttal díszítették.

Minden darabnak más a mintája, hol geometrikus bossókával, hol finom és aprólékos szűcsrózsával, hol tenyérnyi surcrózsával hímezték ki őket. Formájában a női viselet nagyon különbözik az országszerte elterjedt sokszoknyás-ingvállas paraszti viseletektől.

A kötények nemes alapanyagokból készültek és dúsan díszítettek őket. A színek, a díszítések és a változatos formájú főkötők elárulták viselőjének életkorát, családi állapotát és a társadalmi helyzetét is. A matyó hímzés szerepelt a 1885-ös Országos Háziipari Kiállításon, a Millennium tiszteletére 1896-ban felépített néprajzi faluban, az operaházi Izabella-bálon 1911-ben pedig előadták a Matyó lakodalmas táncjátékot. A hímzés sikeresen bemutatkozott az 1908-as torinói világkiállításon is.

A hímzés megjelent a főúri-polgári szalonokban, híres divattervezők népies stílusú kollekcióiban, címlapokon, képeslapokon, s eljutott a tengeren túlra is. Jelenleg háromévente hirdetik meg a Kisjankó Bori Hímzőpályázatot és a Százrózsás Hímzőpályázatot.

Forrás: MTI