Kiállítás nyílik a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Hatvanéves az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint a Bajor Gizi Színészmúzeum címmel kiállítás nyílik október 26-án a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A 2013. március 31-ig látogatható kiállítás második és harmadik termét kutatószobának rendezték be: három színháztörténeti téma feldolgozásával reprezentálják a gyűjtés, a feldolgozás, a kutatás és a publikálás szakaszait.
A második szobában George Bernard Shaw Szent Johanna című drámájának magyarországi recepcióját szemléltetik, a feldolgozás középpontjában a Belvárosi Színház 1936-os bemutatója áll. A bemutató-történet a jelentős magyar előadásokat is felsorolja: részletesebben foglalkoznak az 1924-ben a Magyar Színházban megtartott ősbemutatóval, az 1945-ös nemzeti színházi premierrel Gobbi Hilda főszereplésével és a Magyar Néphadsereg Színházában 1955-ben Bulla Elmával bemutatott színjátékkal, de a kortárs bemutatókat is megemlítik.
A harmadik teremben a magyar színháztörténet két állandó műsordarabjának, Kacsóh Pongrác János vitéz és Madách Imre Az ember tragédiája című művének dokumentumait tárják a nagyközönség elé, bemutatva a gyűjteményekben fellelhető különleges darabokat. Az Országos Színháztörténeti Múzeumot 1952 decemberében alapították a magyar színművészet hagyományainak felkutatására és tudományos feldolgozására, az intézmény igazgatójává Hont Ferencet nevezték ki. A múzeum egyik célkitűzése az volt, hogy a kortárs színművészetet a magyar színjátszás múltjával megismertesse és a színházért rajongó közönségnek a régmúlt idők színjátszását bemutassa.
A gyűjteményt szinte a semmiből kellett létrehozni, de az ott dolgozó szakemberek – Cenner Mihály, Staud Géza, Dömötör Tekla – személye, valamint az 1952. február 12-én megnyílt Bajor Gizi Színészmúzeum „idevonzotta” a magyar színháztörténet becses emlékeit és dokumentumait. A gyűjteményépítést Gobbi Hilda, a Bajor Gizi múzeum alapítója is segítette. Az első állandó kiállítás A magyar színészet hősi harca címmel 1954. december 28-án nyílt meg a Krisztina körúti épületben, bemutatva a Nemzeti Színház felépítésének történetét és kezdeti éveit az első hivatásos magyar színtársulat megalakulásától kezdve a vándorszínészet korszakán keresztül.
Az addig egységes muzeális kollekciót 1970-ben szakgyűjteményekre bontották, kialakult a Fotótár, a Képzőművészeti gyűjtemény és Emléktár, a Kézirattár, a Szcenikai gyűjtemény, a Színlaptár, a Topográfiai gyűjtemény valamint a Hangtár. A Bábtár 1973-ban vált önálló gyűjteményi egységgé, a Videótár 1987-től gyűjti a felvételeket. A Magyar Táncművészek Szövetsége 1988-ban azzal a feltétellel adta át történeti dokumentumait, hogy a Magyar Színházi Intézetben önálló Táncarchívum működjön. Az intézmény 1991-től a múzeumi tevékenységet is hangsúlyozó Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet néven szerepel.