A Nemzeti Filharmonikusok hangversenye Tátrai Vilmos hegedűművész születésének 100. évfordulója alkalmából

A Nemzeti Filharmonikusok hangversenye

Tátrai Vilmos hegedűművész születésének 100. évfordulója alkalmából

Időpont: 2012. október 18. 19:30 – 22:00
Helyszín: Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Dvorák: Ruszalka – Ruszalka áriája
Fülöp Zsuzsanna

Sosztakovics: I. (a-moll) hegedűverseny, op. 77
Schubert: Asz-dúr mise, D. 678

Közreműködik: Szergej Krilov – hegedű, Hamvasi Szilvia – szoprán, Meláth Andrea – alt,

Horváth István – tenor, Kovács István – basszus,

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)

Vezényel: Howard Williams

Érdekes műsor-összeállítás: a koncert első részében egy Sosztakovics-versenymű 1948-ból, a másodikban egy oratorikus egyházi mű hangzik el a 19. század harmadik évtizedéből. A szólista az orosz repertoár egyik legjobb előadója, Leonyid Kogan és Salvatore Accardo növendéke. Szergej Krilov 1989, azaz tizenkilenc éves kora óta a Stradivari-hegedűk városában, az olaszországi Cremonában él; 2009-től a Litván Kamarazenekar művészeti vezetője. Fellépett már többek között a Staatskapelle Dresden zenekarral, az Angol Kamarazenekarral, a Camerata Academica Salzburggal és az NHK Szimfonikusokkal. Döntően hatott személyiségére és művészetére barátsága Rosztropoviccsal, akivel számos alkalommal léptek fel együtt. Az orosz hegedűs Sosztakovics azon alkotását szólaltatja meg, amelyet a szerző David Ojsztrahnak dedikált, s amelyet csak keletkezését követően hét-nyolc évvel, Sztálin halála után mutathattak be, lévén – a zsdanovi dekrétumban rögzítettekkel szemben – igen összetett, nagyszabású, zeneileg nemcsak könnyed, hanem súlyos szakaszokat is magában foglaló kompozíció.

A második részben hallható mű Schubert hat latin nyelvű miséje közül az ötödik: 1826-ban nyerte el végleges alakját, kései alkotásnak számít – noha a zeneszerző mindössze huszonkilenc éves volt a komponálásakor -, és rendszerint háttérbe szorul a másik nagyszabású mise, az Esz-dúr mellett. „A mise jó, de nem olyan stílusban íródott, amit a császár kedvel” – hangzott az ítélet, amikor Schubert megpályázta a bécsi helyettes udvari zeneszerző posztját. Az, hogy a mű mégis elfoglalta méltó helyét a repertoárban, nagy részben Johannes Brahmsnak köszönhető, aki 1863-ban és 1874-ben előadott belőle tételeket.

Rendező: Nemzeti Filharmonikusok

Forrás: MÜPA