Széchenyi egy napja könyvben

Gróf Széchenyi István egy napját rekonstruálja Kő András A cenki István-nap – Vendégségben Széchenyi Istvánnál című könyv, amelyet pénteken mutattak be Budapesten.

A Maecenas Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet megkapóan érdekes és új megközelítésben rekonstruálja, sajátos szemszögből vizsgálja Széchenyi István gróf egy napját – mondta az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója a könyvbemutatón.

Sajó Andrea hozzátette: Széchenyi István 1840. augusztus 20-án névnapot és kastélyavatót tartott Kiscenken. Az eseményre 70 vendéget hívott meg, ott volt a többi között Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Albach Szaniszló, Bezerédj László, Tolnay Antal cenki plébános, Vághy Ferenc és Kis János. Egy reményt keltő országgyűlés után érkezett Cenkre a reformkori politikai elit színe-java, de a levéltári dokumentumokból és Széchenyi naplójából nem sok minden derül ki az eseményről.

Kő András a könyvbemutatón (Fotó: Szőts László)

Három, kézzel írott lista maradt az utókorra, ezek azt sorjázzák, kik vettek részt az ebéden és hol laktak, milyen borokat ittak, illetve milyen költségek terhelték a háziakat. Ebből próbálja rekonstruálni a szerző a további részleteket: hogyan érkeztek a vendégek, mit viseltek, mit vittek ajándékba, miről beszélgettek.

„Egy régi kor mindennapjait mindig izgalmas megismerni. Kő András egyebek mellett a divatot, a gasztronómiát, a cselédek vacsoráját és még a hús szállítását is igyekezett rekonstruálni” – mondta Szigethy Gábor irodalomtörténész, a kötet lektora, hozzátéve: remekül vitatkoztak például arról, hány kés volt az asztalon, ha nyolcfogásos volt a vacsora.

A könyvben szerepel egyebek mellett, kik ültek Deák Ferenc mellett az asztalnál, mi volt a menü, hogyan terítettek és milyen volt a szobák berendezése. A szereplők beszélgetnek vasúti élményeikről, pipázásról és a falakon látható hatalmas festményekről. Kis János Berzsenyit idéz, Eötvös és Széchenyi Benjamin Franklinról cserél eszmét a könyvtárszobában.

Mint ahogy a szerző-újságíró írja, „…minél mélyebbre kutakodtam, annál kedvesebb lett a nyáj. A szavakat, mondatokat immár összefüggések tartották egybe, és olykor a kor kultúrtörténete. Páratlan élményt jelentett a pénz és a sebesség korában 19. századi leveleket, naplókat, visszaemlékezéseket böngészni, amelyek stílusából – fájdalom – hírmondó sem maradt mára.”

Forrás: MTI