Mozikban a díjnyertes Lazhar tanár úr: interjú a rendezővel

A 94 perces film alkotója az MTI-nek elmondta, hogy a történet egy monodrámára épült, a többi karaktert a forgatókönyv írása során találta ki.

Csütörtökön került mozikba Philiph Falardeau többszörösen díjnyertes drámája, a Lazhar tanár úr. A kanadai dráma egy montreali általános iskolában játszódik, miután az egyik közkedvelt tanárnő váratlanul öngyilkosságot követ el. Az iskolában látszólag zavartalanul folytatódik a tanítás, a gyerekek magukban próbálják feldolgozni a gyászt. Az osztályfőnökét elveszítő osztályt egy helyettes tanár veszi át, az utcáról betoppant Lazhar Bachir, akinek régimódi tanítási szokásait kollégái is szóvá teszik.

Ő azonban az egyetlen, aki a gyerekeket ért lelki traumát nem akarja a szőnyeg alá söpörni, hanem beszélne a halálról, a gyászról. Lazhar tanár úr szelíd csodabogárnak tűnik a gyerekek és a kollégái szemében is, pedig ő maga számos titkot, traumát rejteget. A film világpremierje a 64. Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol két díjat is nyert. Idén Kanada ezt az alkotást nevezte Oscar-díjra a legjobb külföldi film kategóriában, később közönségdíjat nyert Rotterdamban, Sydneyben és Namurben.

A kanadai filmrendező, Philippe Falardeau az MTI-nek adott interjúban elmondta: a történet Evelyne de la Cheneliere monodrámájára épült. Amikor először láttam a darabot, eszembe sem jutott, hogy filmet kellene készíteni belőle. Viszont nagyon megfogott a Bachir Lazharból áradó humanizmus” – idézte fel az alkotó a kezdeteket, hozzátéve, az is felkeltette a figyelmét, hogy bár a színdarabnak egy bevándorló a főhőse, mégsem ez a társadalmi kérdés áll a mű középpontjában.

“Sokkal inkább arról szól a színdarab arról, hogy miként kezeljük a gyerekek problémáit, hogyan viszonyulunk az ő gyászukhoz. Minél többet gondolkodtam ezen, annál gazdagabbnak találtam a történetet, és hamar rájöttem, hogy ez lesz a következő filmem” – fogalmazott a rendező. A forgatókönyvön két évig dolgozott. Arra a kérdésre, hogyan lett a monodrámából játékfilm, azt felelte, hogy az írás során csak a központi karaktert, Lazhart “védte”. “A színpadon Lazhar egyedül van, beszél ugyan emberekhez, de őket nem látjuk. Az volt a feladatom, hogy az amúgy nagyon költői színdarabot valós jelenetekké formáljam” – magyarázta.

Falardeau, hogy filmszerűbbé váljon a történet, két új karakterrel gazdagította a művet, Simonnal (Émilien Néron), és a Alice-szal (Sophie Nélisse) – ők azok, akik felfedezik az öngyilkosságot. Arra a kérdésre, hogy ismer-e Lazharhoz hasonló embert a valóságban, az író-rendező nemmel felelt. Ugyanakkor hozzátette, hogy több olyan embert ismer, akinek el kellett menekülnie a hazájából, vagy akinek hazudnia kellett a múltjáról. “Lazhar őszinte a bevándorlási hivatal kihallgatásán, viszont hazudik az iskolában. Szerintem a történetben épp az a legszebb, hogy Lazhar el is hiszi azt, hogy tanár, mert segíteni akar a gyerekeknek. Küldetésként éli meg a tanítást, miközben ő maga is segítségre szorulna, hogy feldolgozza saját gyászát” – fogalmazott a rendező.

Philippe Falardeau arról is beszélt, hogy a tanárt alakító Mohamed Fellaghoz nagyon közel állt a szerep, hiszen neki is menekülnie kellett Algériából a hosszú és véres polgárháború elől az 1990-es évek elején. A színész-író-humorista Genie-díjat kapott Lazhar megformálásáért az idén. A rendező megjegyezte, hogy hosszú ideig kereste a megfelelő színészt, végül a darab írója, Evelyne de la Cheneliere hívta fel a figyelmét Mohamed Fellagra, aki akkoriban egy egyszemélyes show-ban szerepelt. “Mohamed Fellag nagyon visszafogottan játszik, nagyon finom gesztusokkal fejezi ki érzelmeit. Ez nagyon fontos volt ahhoz, hogy ne váljon melodramatikussá a film” – tette hozzá.

A rendező hosszan készült arra is, hogy milyen lesz gyerekekkel dolgozni. “Alaposan fel kellett készülni. Egyrészt biztos akartam lenni benne, hogy a gyerekek tudják, miért vannak ott, hogy komolyan veszik a forgatást, a történetet, és nemcsak mozisztárok akarnak lenni” – mesélte. Mint fogalmazott, ha gyerekekkel dolgozik, akkor mindig odafigyel arra, hogy jól érezzék magukat, játékként éljék meg a munkát. “A gyerekek könnyen elfáradnak vagy unatkozni kezdenek. Mi gondoltunk erre, vittünk nekik játékokat, a szünetekben pedig fociztunk velük az iskolaudvaron” – tette hozzá. Szerinte enélkül nem alakulhatott volna ki a bizalom köztük.

Arra a kérdésre, hogy a gyerekek megértették-e a történet összetettségét, Falardeau igennel felelt. Felidézte, milyen sokat beszélgettek a forgatás előtt a gyerekekkel, milyen könnyen megértették, miről szólnak a jelenetek. “Ők is beszélnek halálról, gyászról, fel kell dolgozniuk, ha trauma éri őket” – mutatott rá a rendező. Az interjú során szóba került az is, hogy miért központi kérdés filmjeiben az identitás. “Ez olyan téma, amellyel sok mindenről lehet beszélni, ráadásul nagyon árnyaltan. Ráadásul, ha egy bevándorlóról szól a történet, egy külső nézőpontból beszélhetsz a saját társadalmadról” – magyarázta Philippe Falardeau, hozzátéve: egyszer mindenki felteszi magában a kérdést, hogy honnan jött, milyenek voltak a nagyszülei, kicsoda ő maga.

A rendező arról is beszélt, hogy jelenleg két forgatókönyvön dolgozik: egy Kanadában játszódó politikai vígjátékon, illetve Ryszard Kapuscinski lengyel újságíró novellájának adaptációján. A történet Közép-Amerikában játszódik, az úgynevezett Futballháború idején 1969-ban – tette hozzá.

Forrás: MTI